Sámuel 1. könyve 10. fejezet

1. Akkor előveszi Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölti, és megcsókolja őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?

2. Mikor azért te most elmész tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és íme, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?

3. És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort.

4. És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezükből.

5. Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemész oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők magok prófétálnak.

6. Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.

7. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.

8. Most azért menj le én előttem Gilgálba, és íme én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.

9. És lett, a mint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatta Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesednek mind azok a jelek.

10. És mikor elmennek ama hegyre, íme a prófétáknak serege vele szembe jön, és az Istennek lelke ő reá száll, és prófétál ő közöttük.

11. És lett, hogy mind azok, kik ismerték őt azelőtt, mikor látták, hogy íme a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?

12. És felel egy közülük, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lett példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?

13. És mikor elvégezi a prófétálást, felment a hegyre.

14. Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez megyünk.

15. Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?

16. És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.

17. És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.

18. És monda Izrael fiainak: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptomiak kezéből és mind amaz országok kezéből, melyek sanyargatnak titeket.

19. Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.

20. És mikor előállítja Sámuel Izraelnek minden nemzetségét, kiválasztják sors által a Benjámin nemzetségét.

21. Akkor előállítja a Benjámin nemzetségét az ő háznépei szerint, és kiválaszttatik a Mátri háznépe, azután kiválaszttatik Saul, Kisnek fia; és keresik őt, de nem találták meg.

22. Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajon eljön-e ide az az ember? És az Úr monda; Íme ő a holmik közé rejtőzik el.

23. Akkor elfutnak, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslik az egész nép közül vállától kezdve felfelé;

24. És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-e, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiált az egész nép, és monda: Éljen a király!

25. Sámuel pedig előadja a nép előtt a királyság jogát, és beírja egy könyvbe, és leteszi az Úr elé. És elbocsátja Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.

26. Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.

27. Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették őt és ajándékot nem visznek néki. Ő pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.

*