Sámuel 1. könyve 11. fejezet

1. És feljön az Ammonita Náhás, és tábort jár Jábes Gileád ellen. A Jábesbeleik pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk néked.

2. És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára.

3. Jábes vénei pedig mondának néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izraelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád.

4. Elmennek azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták e beszédeket a nép füle hallatára. És felemeli az egész község az ő szavát, és sírnak.

5. Saul pedig épen a mezőről jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit.

6. És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra száll, és az ő haragja nagyon felgerjed.

7. És vett egy pár ökröt, és feldarabolja azokat, és a követektől elküldi Izraelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekednek. És az Úrnak félelme száll a népre, és kivonulnak mind egy szálig.

8. És megszámlálja őket Bézekben. És Izrael fiai háromszázezren vannak, a Júdabeliek pedig harmincezren.

9. És mondának a követeknek, kik oda menének: Így szóljatok a Jábes-Gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmennek a követek, és megmondják a Jábesbelieknek, és ők örvendeznek.

10. Mondának azért a Jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, a mint néktek jónak tetszik.

11. Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztja, és kora hajnalban a táborra ütnek, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedik; a kik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.

12. Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondja: Saul fog-e rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket!

13. Saul azonban azt mondja: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izraelnek.

14. Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.

15. Elment azért az egész nép Gilgálba, és ott az úr előtt Gilgálban királlyá tették Sault: és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendeznek ott, Saul és Izraelnek minden férfiai.

*