Sámuel 1. könyve 12. fejezet

1. És monda Sámuel az egész Izraelnek: Íme meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.

2. És most íme a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim íme ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.

3. Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek.

4. Ők pedig felelnek: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál.

5. És ő monda nékik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul.

6. És monda Sámuel a népnek: Igen, az Úr, a ki rendelte Mózest és Áront, és a ki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!

7. Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.

8. Miután Jákob Egyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltanak, és az Úr elküldi Mózest és Áront, a kik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepítik erre a helyre.

9. De ők elfeledték az Urat, az ő Istenüket, azért adja őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harcolnak ellenük.

10. Akkor kiáltanak az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy néked szolgáljunk.

11. És elküldi az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadít titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok.

12. Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jön, azt mondátok nékem: Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.

13. Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. Íme, az Úr királyt adott néktek.

14. Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: megtartattok.

15. Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek lesz, miként a ti atyáitok ellen.

16. Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az Úr visz véghez szemeitek előtt.

17. Avagy nem búzaaratás van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ad, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak.

18. Kiált azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettent az Úrtól és Sámueltől.

19. És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.

20. És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.

21. Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.

22. Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon.

23. Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.

24. Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek.

25. Ha pedig folytonos rosszat cselekedtek: mind ti, mind királyotok elvesztek.

*