Sámuel 1. könyve 14. fejezet

1. És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondja szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondja meg.

2. Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodik, mely Migron nevű mezőn van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.

3. És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozik.

4. A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonathán a Filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Boczécz, a másiknak pedig Sené volt a neve.

5. Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.

6. És monda Jonathán a szolgának, a ki az ő fegyverét hordozza: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk valamit, mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.

7. És fegyverhordozója felel néki: Tégy mindent a te szíved szerint; indulj néki, íme én veled leszek kívánságod szerint.

8. Jonathán pedig monda: Nosza menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nékik.

9. Ha azt mondják nékünk: Várjatok meg, míg oda érkezünk ti hozzátok, akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájuk;

10. Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta őket. És ez legyen nékünk a jel.

11. Mikor pedig megmutatták magokat mind a ketten a Filiszteusok előőrsének, mondának a Filiszteusok: Íme a zsidók kijődögélnek a barlangokból, a hova rejtőznek.

12. És szólnak némelyek az előőrs emberei közül Jonathánnak és az ő fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mi hozzánk, és valamit mondunk néktek. Akkor monda Jonathán az ő fegyverhordozójának: Jöjj fel utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket.

13. És felmászott Jonathán négykézláb, és utána az ő fegyverhordozója. És hullának vala Jonathán előtt, és fegyverhordozója is öldököl utána.

14. És az első ütközet, melyben Jonathán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hossznyin volt.

15. És félelem támad a táborban, a mezőn és az egész nép között; az előőrs és a dúló sereg - azok is megrémülnek - és a föld megrendül; és Istentől való rettegés lett.

16. És meglátták a Saul őrei Benjámin városában, Gibeában, hogy a sokaság elszéledt és ide-oda elszóratott.

17. Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza vegyétek számba a népet, és vizsgáljátok meg, ki ment el mi közülünk; és a mikor számba vették, íme Jonathán és az ő fegyverhordozója nincsenek ott.

18. És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izrael fiainál vala.

19. És történt, hogy a míg Saul a pappal beszél, a Filiszteusok táborában mind nagyobb lett a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, a mit kezdettél.

20. És felkiált Saul és a nép, mely vele volt, és elmennek az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harcol, és igen nagy zűrzavar lett.

21. És azok a zsidók is, kik, mint azelőtt is, a Filiszteusokkal vannak, s velük együtt feljönnek a táborba és a körül vannak, azok is Izrael népéhez csatlakoznak, mely Saul és Jonathán mellett vala.

22. És Izraelnek mindazon férfiai, kik elrejtőznek Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdik őket a harcban.

23. És megsegíti az Úr azon a napon Izraelt. És a harc Béth-Avenen túl terjed.

24. És Izrael népe igen elepedt vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríti a népet, mondván: Átkozott az, a ki kenyeret eszik estéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem eszik.

25. És az egész föld népe eljut az erdőbe, hol méz vala a föld színén.

26. Mikor pedig a nép bement az erdőbe, jóllehet folyt a méz, mindazáltal senki sem érinti kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.

27. Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketi a népet, és kinyújtja a vessző végét, mely kezében vala, és bemártja azt a lépes mézbe, és kezét szájához viszi; és felvidulnak az ő szemei.

28. Szól pedig valaki a nép közül, és mondja: Atyád ünnepélyesen megeskette a népet, mondván: Átkozott az, a ki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerült.

29. És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok mennyire felvidulnak szemeim, hogy ízlelek egy keveset ebből a mézből.

30. Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajon nem nagyobb lett volna-e akkor a Filiszteusok veresége?!

31. És megverik azon a napon a Filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerült.

32. Akkor a nép a prédának esik, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölik a földön, és megeszi a nép vérestől.

33. Megjelenték azért Saulnak, és mondának: Íme a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel elegy eszik. Ő pedig monda: Hűtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ.

34. Monda továbbá Saul: Menjetek el mindenfelé a nép között, és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy enni. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki-ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölik.

35. Saul pedig oltárt épített az Úrnak; azt az oltárt építi először az Úrnak.

36. És monda Saul: Menjünk le ez éjjel a Filiszteusok után, és fosszuk ki őket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülük. Azok pedig mondának: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél mindent. De a pap azt mondja: Járuljunk ide az Istenhez.

37. És megkérdezi Saul az Istent: Lemenjek-e a Filiszteusok után? Izraelnek kezébe adod-e őket? De ő nem felelt néki azon a napon.

38. Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bűn ma?

39. Mert él az Úr, a ki Izraelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felel néki.

40. És monda egész Izraelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonathán legyünk a másik oldalon. És válaszol a nép Saulnak: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél.

41. Akkor szól Saul az Úrnak, Izrael Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválaszttatik Jonathán és Saul, a nép pedig megmenekül.

42. És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonathán között. És kiválaszttatik Jonathán.

43. Akkor monda Saul Jonathánnak: Mondd meg nékem, mit cselekedtél? Jonathán pedig elbeszélte néki, és monda: A pálca végével, mely kezembe vala, ízlelek egy keveset a mézből; itt vagyok, haljak meg!

44. És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.

45. A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-e meg, a ki ezt a nagy szabadulást szerezte Izraelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejéről a földre, mert Istennek segedelmével cselekedte ezt ma. Megváltja azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.

46. Akkor Saul megtér a Filiszteusok üldözéséből; a Filiszteusok pedig az ő helyökre haza menének.

47. Miután tehát Saul átvette a királyságot Izrael felett, hadakozik minden ellenségivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Czobeusok királyai ellen és a Filiszteusok ellen; és mindenütt, a hol megfordul, keményen cselekedik.

48. És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítja Izraelt fosztogatóinak kezéből.

49. Vannak pedig Saul fiai: Jonathán, Jisvi és Málkisua; és két leányának neve: az idősebbiknek Méráb, és a kisebbiknek neve Mikál.

50. És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, a ki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetőjét pedig Abnernek hívták, a ki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;

51. Mert Kis, a Saul atyja és Nér, az Abner atyja, Abiel fiai voltak.

52. A Filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében; azért, a hol csak látott Saul egy-egy erős vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.

*