Sámuel 1. könyve 15. fejezet

1. És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izrael felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.

2. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izraellel, hogy útját állta néki, mikor feljött Egyiptomból.

3. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.

4. És összehívja Saul a népet, és megszámlálja őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.

5. És elment Saul Amálek városáig, és megütközik ott egy völgyben.

6. És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velük együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izrael minden fiaival, mikor Egyiptomból feljönnek. És eltávozik Kéneus az Amálekiták közül.

7. Saul pedig megveri Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Egyiptom átellenében van.

8. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányja.

9. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztították.

10. Akkor szól az Úr Sámuelnek, mondván:

11. Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodik és kiált az Úrhoz egész éjszaka.

12. És korán felkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adják Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és íme emlékoszlopot állított magának; azután megfordul, és tovább ment és lement Gilgálba,

13. És a mint Sámuel Saulhoz érkezik, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtom az Úrnak parancsolatját.

14. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az ökörbőgés, melyet hallok?

15. És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.

16. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj.

17. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny voltál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izrael felett?!

18. És elküld az Úr téged az úton, és azt mondja: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkeznek; és hadakozzál ellenük, míg megsemmisíted őket.

19. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bűnös az Úr szemei előtt?

20. És felel Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.

21. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.

22. Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

23. Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.

24. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.

25. Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.

26. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izrael felett.

27. És mikor megfordul Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakadt.

28. Akkor monda néki Sámuel: elszakítja tőled az Úr a mai napon Izraelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.

29. Izraelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.

30. És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izrael előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.

31. Visszatér azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.

32. Sámuel pedig monda: Hozzátok ide elém Agágot, Amálek királyát. És elment Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozik a halál keserűsége.

33. És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalja Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban.

34. Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ő házához Gibeába, Saul városába.

35. És Sámuel nem látogatja meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódik Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királlyá tette Sault Izrael felett.

*