Sámuel 1. könyve 16. fejezet

1. És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izrael felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

2. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vigyél magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

3. És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondok néked.

4. És Sámuel megcselekedi, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijednek, és eleibe menvén, mondának: Békességes-e a te jöveteled?

5. Ő pedig felel: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszenteli, és elhívja őket az áldozatra.

6. Mikor pedig bemennek, meglátta Eliábot, és gondolja: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!

7. Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

8. Szólítja azért Isai Abinádábot, és elvezeti őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választ.

9. Elvezeti azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választ.

10. És így elvezeti Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondja Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

11. Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-e már az ifjak? Ő pedig felel: Hátra van még a kisebbik, és íme ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

12. Elküld azért, és elhozatja őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.

13. Veszi azért Sámuel, az olajos szarut, és felkeni őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra száll, és azután is. Felkel azután Sámuel és elment Rámába.

14. És az Úrnak lelke eltávozik Saultól, és gonosz lélek kezdi gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.

15. És mondának Saul szolgái néki: Íme most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!

16. Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.

17. És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.

18. Akkor felel egy a szolgák közül, és monda: Íme én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

19. Követeket küld azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.

20. Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldi Saulnak az ő fiától, Dávidtól.

21. Mikor pedig Dávid elment Saulhoz és megáll előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett néki.

22. És elküld Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.

23. És lett, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeti; Saul pedig megkönnyebbült és jobban lett, és a gonosz lélek eltávozik tőle.

*