Sámuel 1. könyve 17. fejezet

1. És összegyűjtik a Filiszteusok seregeiket a harcra, és összegyűlnek Sokónál, mely Júdában van, és táboroznak Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.

2. Saul és az Izraeliták pedig összegyűlnek, és tábort ütnek az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen.

3. És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala.

4. És kijött a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.

5. Fején rézsisak vala és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.

6. Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt.

7. És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a pajzsot hordozza vala.

8. És megállván, kiált Izrael csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám.

9. Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzőm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk.

10. Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetem a mai napon Izrael seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.

11. Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettennek és igen félnek vala.

12. És Dávid, Júda városából, Bethlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, a kit Isainak hívtak, a kinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban előhaladt.

13. És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, a kik a háborúba menének, ezek voltak a neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.

14. És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után:

15. Dávid elment és visszatért Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Bethlehemben.

16. A Filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át.

17. És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.

18. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt.

19. Saul pedig azokkal együtt és az egész Izrael az Elah völgyében vannak, hogy harcolnának a Filiszteusok ellen.

20. Felkel azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet és elment, a mint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.

21. És csatarendbe állának Izrael és a Filiszteusok, csatarend, csatarend ellen.

22. Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat őrzi, és elfut a harctérre és odaérve, kérdezősködik testvéreinek állapota felől.

23. És míg ő beszélt velük, íme a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, a ki Gáthból való volt, előjött a Filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallja ezt Dávid.

24. Az Izraeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutnak előle, és igen félnek vala.

25. És mondának az Izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, a ki feljött? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izraelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izraelben.

26. És szól Dávid azoknak az embereknek, a kik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

27. A nép pedig e beszéd szerint felel néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli őt.

28. És meghallja Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszél; és nagyon megharagudik Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!

29. Dávid pedig felel: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.

30. És elfordul tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szól, mint korábban, és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszol néki.

31. És mikor meghallották azokat a szavakat, a melyeket Dávid szól, megmondják Saulnak, ki magához hívatja őt.

32. És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal.

33. Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.

34. És felel Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:

35. Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt.

36. A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeti az élő Istennek seregét.

37. És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!

38. És felöltözteti Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteti őt páncélba.

39. Akkor Dávid felköti kardját, harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveti azokat Dávid magáról.

40. És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, elteszi azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledik a Filiszteushoz.

41. Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledik, az ember pedig, a ki a pajzsát hordozza, előtte vala.

42. Mikor pedig oda tekint a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű.

43. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazza a Filiszteus Dávidot Istenével együtt.

44. Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.

45. Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illettél.

46. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene.

47. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.

48. És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledik: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.

49. És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyedt, és arccal a földre esik.

50. Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.

51. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és veszi annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölte őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodnak.

52. És felkelnek Izrael és Júda férfiai és felkiáltanak, és üldözik a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei és a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig.

53. Visszatérnek azután Izrael fiai a Filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát.

54. Dávid pedig felveszi a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.

55. Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a Filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fővezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felel Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom!

56. És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?

57. És a mint visszajött Dávid, miután megölte a Filiszteust, megfogja őt Abner, és Saulhoz vitte; és a Filiszteusnak feje kezében vala.

58. És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felel: A te szolgádnak, a Bethlehemből való Isainak a fia vagyok.

*