Sámuel 1. könyve 18. fejezet

1. Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

2. És Saul magához veszi őt azon a napon, és nem engedi, hogy visszatérjen az atyja házához.

3. És szövetséget kötnek Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

4. És Jonathán leveti felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.

5. És elment Dávid mindenüvé, a hová Saul küldi, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harcosok fölé teszi őt, és kedves lett az egész nép előtt, és a Saul szolgái előtt is.

6. És a mint hazafelé jönnek, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izraelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben táncoljanak, dobokkal, vígassággal és tamburákkal.

7. És énekelni kezdenek az asszonyok, kik vigadoznak és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.

8. Saul pedig igen megharagudik, és gonosznak tetszik az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezret, így hát már csak a királyság hiányzik néki.

9. Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sőt azután is.

10. Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezd a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében vala.

11. És elhajítja Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle.

12. És félni kezd Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozik.

13. És Saul elbocsátja őt magától és ezredesévé teszi; és kimegy vala és bejön vala a nép előtt.

14. És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.

15. Mikor pedig látta Saul, hogy ő igen eszesen viseli magát, félni kezd tőle.

16. De az egész Izrael és Júda szereti Dávidot, mert ő előttük megy ki és jön be.

17. És monda Saul Dávidnak; Íme idősebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harcold az Úrnak harcait; mert azt gondolja Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.

18. Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izraelben, hogy a királynak veje legyek?

19. De történt abban az időben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták őt feleségül.

20. Mikál, a Saul leánya azonban megszerette Dávidot, és mikor ezt megmondták Saulnak, tetszik néki a dolog.

21. És monda Saul: Néki adom őt, hogy ő legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak másodízben: Légy tehát most az én vőm.

22. És megparancsolja Saul az ő szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Íme a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak.

23. És elmondják a szolgák Dávid előtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog előttetek, hogy a király vejévé legyen valaki, holott én szegény és megvetett ember vagyok?

24. És megmondják Saulnak az ő szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.

25. Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kíván a király más jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus előbőrét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akarja Dávidot elpusztítani.

26. Megmondják azért az ő szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszik ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A kitűzött napok még el sem telének,

27. Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közül kétszáz férfit; és elhozta Dávid előbőreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adta Saul az ő leányát, Mikált, feleségül.

28. Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti őt:

29. Akkor Saul még inkább félni kezdett Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak teljes életében.

30. A Filiszteusok vezérei pedig gyakran betörnek vala, de valahányszor betörnek, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viseli magát; azért felette híressé lett az ő neve.

*