Sámuel 1. könyve 19. fejezet

1. És szól Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereti őt.

2. Megmondja azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.

3. Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszel, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked.

4. És Jonathán kedvezően nyilatkozik Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked.

5. Mert ő kockára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerzett az egész Izraelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.

6. És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküdött Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni!

7. Akkor szólítja Jonathán Dávidot, és megmondja néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeti Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lett előtte, mint azelőtt.

8. A háború pedig ismét megkezdődik, és Dávid kivonul, és harcol a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutnak előle.

9. Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeti a hárfát kezével.

10. Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akarja szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszaladt, és elmenekült azon éjjel.

11. És követeket küld Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adja Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.

12. És lebocsátja Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszaladt, és megmenté magát.

13. És veszi Mikál a theráfot és az ágyba fekteti azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakarja lepedővel.

14. Mikor pedig Saul elküldi a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondja: Dávid beteg.

15. És Saul elküldi ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt elém, hogy megöljem őt.

16. És mikor a követek oda menének: íme, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.

17. Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? - elbocsátod az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felel Mikál Saulnak: Ő mondja nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.

18. Dávid pedig elfutván, megszabadul; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elment ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodnak.

19. És tudtára adják Saulnak, mondván: Íme Dávid Nájóthban van, Rámában.

20. Követeket küld azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálnak, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő elöljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálnak.

21. Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket küld, és azok is prófétálnak. Akkor harmadízben is követeket küld Saul, de azok is prófétálnak.

22. Elment azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezik, mely Székuban van, megkérdezi, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelnek: Íme Nájóthban, Rámában.

23. És elment oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke száll ő reá is, és folytonosan prófétál, míg eljutott Nájóthba, Rámában.

24. És leveti ő is ruháit, és prófétál, ő is Sámuel előtt és ott fekszik meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-e?

*