Sámuel 1. könyve 20. fejezet

1. Elfut azért Dávid Nájóthból, mely Rámában van, és elment és mondta Jonathánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem van és mi bűnöm atyád előtt, hogy életemre tör?

2. Ő pedig monda néki: Távol legyen! Te nem fogsz meghalni. Íme az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná. Miért titkolná el azért atyám előlem ezt a dolgot? Nem úgy van!

3. Mindazáltal Dávid még megesküszik, és mondja: Bizonyára tudja a te atyád, hogy te kedvelsz engem, azért azt gondolja: Ne tudja ezt Jonathán, hogy valamiképp meg ne szomorodjék. De bizonyára él az Úr és él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem és a halál között.

4. És felel Jonathán Dávidnak: A mit lelked kíván, megteszem éretted.

5. És monda Dávid Jonathánnak: Íme holnap újhold lesz, mikor a királlyal kellene leülnöm, hogy egyem, de te bocsáss el engem, hogy elrejtőzzem a mezőn a harmadik nap estéjéig.

6. Ha kérdezősködnék atyád utánam, ezt mondjad: Sürgősen kéredzett Dávid tőlem, hogy elmehessen Bethlehembe, az ő városába, mert ott az egész nemzetségnek esztendőnként való áldozatja van most.

7. Ha azt fogja mondani: Jól van, úgy békessége van a te szolgádnak; ha pdig nagyon megharagudnék, úgy tudd meg, hogy a gonosz tettre elhatározta magát.

8. Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr előtt szövetséget kötöttél én velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz engemet?

9. Jonathán pedig feleli: Távol legyen az tőled! Ha bizonyosan megtudom, hogy atyám elhatározta magát arra, hogy a gonosz tettet rajtad végrehajtsa, avagy nem mondanám-e meg azt néked?

10. És monda Dávid Jonathánnak: Kicsoda adja nékem tudtomra, hogy a mit atyád felelni fog néked, szigorú-e?

11. És monda Jonathán Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezőre; és kimennek mindketten a mezőre.

12. Akkor monda Jonathán Dávidnak: Az Úr az Izraelnek Istene; ha kipuhatolhatom atyámtól holnap ilyenkor vagy holnapután, hogy íme Dávid iránt jó akarattal van, tehát nem küldök-e ki akkor hozzád és jelentem-e meg néked?

13. Úgy cselekedjék az Úr Jonathánnal most és azután is, ha atyámnak az tetszenék, hogy gonosszal illessen téged: hogy tudtodra adom néked, és elküldelek téged, hogy békében elmehess. És az Úr legyen veled, mint volt az én atyámmal!

14. És ne csak a míg én élek, és ne csak magammal cselekedjél az Úrnak irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak;

15. Hanem meg ne vond irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, hogyha az Úr kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a földnek színéről!

16. Így szerez szövetséget Jonathán a Dávid házával; mondván: vegyen számot az Úr a Dávid ellenségeitől.

17. És Jonathán még egyszer megesketi Dávidot, iránta való szeretetéből; mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

18. Monda pedig néki Jonathán: Holnap újhold lesz, és kérdezősködni fognak utánad, mert helyed üres lesz.

19. A harmadik napon pedig jöjj alá gyorsan, és eredj arra a helyre, a hol elrejtőztél amaz esemény napján, és maradj ott az útmutató kő mellett.

20. És én három nyilat lövök oldalához, mintha magamtól célba lették.

21. És íme utánuk küldöm a gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat. Ha azt mondom a gyermeknek: Íme mögötted vannak emerre: hozd el azokat és jöjj elő, mert békességed van néked, és nincs baj, él az Úr!

22. Ha pedig azt mondom a gyermeknek: Íme előtted vannak a nyilak amarra: akkor menj el, mert elküldött téged az Úr.

23. És erre a dologra nézve, a melyet megbeszéltünk egymás közt, íme az Úr legyen bizonyság közöttem és közötted mind örökké!

24. Elrejtőzik azért Dávid a mezőn. És mikor az újhold eljött, leült a király az ebédhez, hogy egyék.

25. És mikor leült a király a maga székébe, most is úgy, mint máskor, a fal mellett levő székbe: Jonathán felkel, és Abner ült Saul mellé; a Dávid helye pedig üres vala.

26. És Saul semmit sem szólott azon a napon, mert azt gondolta: Valami történt vele; nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.

27. És lett az újhold után következő napon, a második napon, mikor ismét üres volt a Dávid helye, monda Saul az ő fiának, Jonathánnak: Isainak fia miért nem jött el az ebédre sem tegnap, sem ma?

28. Jonathán pedig felel Saulnak: Elkéredzkedet tőlem Dávid Bethlehembe;

29. És monda: Ugyan bocsáss el engem, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nékem bátyám; azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

30. Akkor felgerjed Saulnak haragja Jonathán ellen és monda néki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!

31. Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod; most azért küldj érette, és hozasd ide őt hozzám, mert ő a halál fia.

32. Jonathán pedig felel Saulnak, az ő atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia, mit vétett?

33. Akkor Saul utána dobta dárdáját, hogy általüsse őt. És megérté Jonathán, hogy atyja elvégezte, hogy megölje Dávidot.

34. És felkel Jonathán az asztaltól nagy haraggal, és semmit sem eszik az újholdnak második napján, mert bánkódott Dávid miatt, mivel atyja gyalázattal illette őt.

35. És reggel kiment Jonathán a mezőre a Dáviddal együtt meghatározott időben, és egy kis gyermek volt vele.

36. És monda a gyermeknek: Eredj, keresd meg a nyilakat, a melyeket ellövök. És mikor a gyermek elfutott, ellőtte a nyilat, úgy hogy rajta túl ment.

37. És mikor a gyermek arra a helyre érkezik, a hol a nyíl vala, melyet Jonathán ellőtt, a gyermek után kiált Jonathán, és monda: Avagy nem tovább van-e a nyíl előtted?

38. És kiált Jonathán a gyermek után: Gyorsan siess, meg ne állj! És a gyermek, ki Jonathánnal vala, felszedi a nyilat és urához ment.

39. A gyermek pedig semmit sem értett, hanem csak Jonathán és Dávid értették a dolgot.

40. Átadja azután Jonathán fegyverét a gyermeknek, a ki vele volt, és monda néki: Eredj el, vidd be a városba.

41. Mikor pedig elment a gyermek, felkel Dávid a kő déli oldala mellől és arccal a földre borul, és háromszor meghajtotta magát; és megcsókolták egymást, és együtt sírtak, mígnem Dávid hangosan zokogott.

42. Akkor monda Jonathán Dávidnak: Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk mind a ketten az Úrnak nevére, mondván: Az Úr legyen köztem és közted, az én magom között és a te magod között örökre.

43. Felkelt ezután és elment. Jonathán pedig bement a városba.

*