Sámuel 1. könyve 22. fejezet

1. Elment azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá.

2. És hozzá gyűlnek mindazok, a kik nyomorúságban vannak, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan vannak ő vele.

3. És elment onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.

4. És viszi őket Moáb királya elé, és ott maradnak vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.

5. Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elment azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.

6. És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, a kik vele vannak; (Saul pedig Gibeában tartózkodik a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).

7. Monda azért Saul az ő szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-e néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlőhegyeket, és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-e tenni,

8. Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?

9. Akkor felel az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.

10. A ki ő érette megkérdi az Urat, és eleséget adott néki, sőt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adta.

11. Akkor elküld a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háznépét, a papokat, a kik Nóbban vannak; és eljönnek mindnyájan a királyhoz.

12. És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram.

13. És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és ő érette megkérdezted az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?

14. És felel Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt ember a te házadban?

15. Vajon csak ma kezdem-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háznépének, mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.

16. A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háznépének!

17. És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezük is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

18. Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordul az Edomita Doég, és ő rohan a papokra. És azon a napon nyolcvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselnek.

19. És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatja le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.

20. Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.

21. És megmondja Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.

22. Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háznépének halálára.

23. Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.

*