Sámuel 1. könyve 23. fejezet

1. Értesítik pedig Dávidot, mondván: Íme a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.

2. Akkor megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-e ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.

3. A Dávid emberei azonban mondának néki: Íme, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.

4. Akkor Dávid ismét megkérdezi az Urat, az Úr pedig válaszol néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.

5. Elment azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harcol a Filiszteusok ellen, és elhajtja marhájukat, és felette igen megveri őket. És megszabadítja Dávid Kehilla lakosait.

6. Lett pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.

7. Megmondták akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba ment.

8. És összegyűjti Saul a harcra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.

9. Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondja Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.

10. És monda Dávid: Uram, Izrael Istene! bizonnyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jönni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.

11. Vajon kezébe adnak-e engem Kehilla lakosai? Vajon lejön-e Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izrael Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: lejön.

12. És monda Dávid: Vajon Saul kezébe adnak-e Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.

13. Felkel azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimennek Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatnak. Midőn pedig Saulnak megmondták, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.

14. És Dávid a pusztában tartózkodik az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marad. És Saul mindennap keresi, de az Isten nem adja őt kezébe.

15. Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:

16. Felkel Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíti az ő kezét az Istenben.

17. És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utolérni téged, és te király leszel Izrael felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.

18. És szövetséget kötnek ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marad, Jonathán pedig haza ment.

19. És felmennek a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-e Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobb kézre van?!

20. Most azért minthogy lelkednek főkívánsága az, hogy lejöjj, óh király, jöjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.

21. És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!

22. Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ő.

23. Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonnyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.

24. Azok pedig felkelnek, és elmennek Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában vannak a mezőségen, a mely a sivatagtól jobb kézre van.

25. És elment Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban megüzenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodik. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözi Dávidot Máon pusztájában.

26. És Saul a hegynek egyik oldalán megy, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei már körül is kerítették Dávidot, és az ő embereit, hogy megfogják,

27. Akkor érkezik egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jöjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.

28. Akkor megtér Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.

*