Sámuel 1. könyve 24. fejezet

1. És Dávid elment onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodik.

2. Lett pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Íme Dávid az Engedi pusztájában van.

3. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izrael közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.

4. És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és bement Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben vannak.

5. Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Íme ez az a nap, a melyről azt mondotta az Úr néked: Íme kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkel azért Dávid, és elmetszi orozva Saul ruhájának szárnyát.

6. Lett pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszi Saul ruhájának szárnyát;

7. És monda az ő embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.

8. És megfedi Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton:

9. Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiált, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekint, Dávid arccal a földre hajolt, és tisztességet tőn néki.

10. És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Íme Dávid romlásodra tör?!

11. Íme a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged a kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezek néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő.

12. Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedsz, hogy elveszessed azt.

13. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.

14. A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.

15. Ki ellen jött ki Izraelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?

16. Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.

17. És lett, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-e ez, fiam, Dávid? És felkiált Saul, és sír.

18. És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked.

19. És te megmondottad nékem a mai napon, milyen jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.

20. Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-e őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél.

21. Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, és Izraelnek királysága a te kezedben állandó lesz:

22. Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!

23. És Dávid megesküdt Saulnak. És Saul elment haza, Dávid pedig és az ő emberei felmennek az ő erősségükbe.

*