Sámuel 1. könyve 27. fejezet

1. És mondja Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.

2. Felkelvén azért Dávid, elment ő és az a hatszáz ember, a kik vele vannak, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.

3. És Dávid Ákhisnál tartózkodik Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga háznépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

4. Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözi tovább őt.

5. És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?

6. És néki adja Ákhis azon a napon Siklágot; lett azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.

7. És lett ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakik, egy esztendő és négy hónap.

8. És felment Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, a melyen Súrba mégy egészen Egyiptom földéig.

9. És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.

10. Mikor pedig Ákhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felel: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.

11. Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamiképp ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodik.

12. És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izrael előtt, azért örökké az én szolgám lesz.

*