Sámuel 1. könyve 28. fejezet

1. És történt abban az időben, hogy a Filiszteusok összegyűjtötték seregeiket a hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.

2. Dávid pedig felel Ákhisnak: Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.

3. Sámuel pedig meghalt vala, és siratja őt az egész Izrael, és eltemették őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtja a földről.

4. És mikor a Filiszteusok egybegyűlvén, eljönnek és tábort járnak Sunemnél: egybegyűjti Saul is az egész Izraelt, és tábort járnak Gilboánál.

5. A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megijed és az ő szíve nagyon megrémül.

6. És megkérdezi Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

7. Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Íme, Endorban van egy halottidéző asszony.

8. Másnak tetteti azért Saul magát, és más ruhákat vesz magára, elmegy ő és vele két férfi; és elmennek éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, akit mondok néked.

9. És monda az asszony néki: Íme te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtotta a földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!

10. És megesküszik néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lesz.

11. Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem.

12. Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szól az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!

13. És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljönni a földből.

14. És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeri Saul, hogy az Sámuel, és meghajtja magát arccal a föld felé, és tisztességet tőn néki.

15. Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felel Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozik tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?

16. És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lett?!

17. És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.

18. Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.

19. És az Úr Izraelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel. Izraelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.

20. Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esik, mert nagyon megrémül Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem eszik.

21. Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Íme a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:

22. Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elődbe, és egyél, hogy erőd legyen, mikor útra kelsz.

23. Ő azonban vonakodik, és mondja: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszerítik őt, és ő engedett szavuknak, felkelt a földről, és felül az ágyra.

24. Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú és sietve levágta azt; azután lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.

25. És viszi Saul elé és az ő szolgái elé, és esznek; azután felkeltek és elmennek azon az éjszakán.

*