Sámuel 1. könyve 30. fejezet

1. És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezik, íme az Amálekiták betörnek a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

2. És fogságba hurcolják az asszonyokat, a kik benne vannak, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták, és elmentek az ő útjukra.

3. Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezik; íme az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurcoltattak.

4. Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltanak és annyira sírnak, hogy végre erejük sem volt a sírásra.

5. Dávidnak két felesége is fogságba hurcoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

6. És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíti magát az Úrban, az ő Istenében.

7. És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda viszi az efódot Dávidhoz.

8. És megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utoléred, és szabadulást szerzel.

9. Elment azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele vannak. És mikor a Bésor patakjához jutának, ott a népnek egy része megállott.

10. Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözi az ellenséget; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak voltak, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.

11. És találnak a mezőn egy Egyiptomi embert, a kit Dávidhoz visznek, és adnak néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel.

12. És adnak néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.

13. És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Egyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem immár ma harmadnapja.

14. Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel.

15. És Dávid monda néki: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.

16. Elvezeti azért őket; és íme, azok elszélednek az egész vidéken, és esznek, isznak és táncolnak az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hoztak.

17. És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estéig, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülnek és elfutnak.

18. És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítja Dávid.

19. És semmijük sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.

20. És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk előtt hajtanak, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!

21. Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezik, a kik fáradtabbak voltak, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta őket a Bésor patakjánál: kimennek Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledik, és köszönté őket békességgel.

22. Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmentek, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el, és menjenek el.

23. Dávid azonban így szól: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; ő oltalmazott minket és adta kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.

24. Vajon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál maradt; egyenlőképen osztozzanak.

25. És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénnyé és szokássá tette ezt Izraelben mind e mai napig.

26. Mikor pedig Dávid Siklágba érkezik, küld a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Íme az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.

27. Azoknak tudniillik, a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban laknak;

28. A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;

29. A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban laknak;

30. A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;

31. A kik Hebronban és mindazon helyeken, ahol Dávid embereivel megfordult vala.

*