Sámuel 1. könyve 8. fejezet

1. És lett, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait teszi bírákká Izrael felett.

2. Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.

3. De fiai nem járnak az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulnak, és ajándékot fogadnak el, és elfordítják az igaz ítéletet.

4. Összegyűlnek azért Izraelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.

5. És mondának néki: Íme te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon; most azért válassz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.

6. Azonban Sámuelnek nem tetszik a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörög Sámuel az Úrhoz.

7. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.

8. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Egyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekednek.

9. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettük.

10. És Sámuel megmondja az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért.

11. És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.

12. Ezredesekké teszi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harci szekereihez az eszközöket.

13. Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.

14. Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kertjeiteket, és szolgáinak adja.

15. Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.

16. Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.

17. Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.

18. És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.

19. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk.

20. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat.

21. És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak.

És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izrael férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába.

*