Sámuel 1. könyve 9. fejezet

1. És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiáknak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember vala.

2. És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.

3. És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.

4. És bejárja az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárja Benjámin földét, de nem találták meg.

5. Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.

6. Az pedig monda néki: Íme az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk.

7. És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?

8. A szolga pedig felel ismét Saulnak, és monda: Íme van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi utunkat.

9. Régen Izraelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.

10. És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmennek azért a városba, hol az Istennek embere volt.

11. A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkoznak, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-e a néző?

12. És azok felelnek nékik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.

13. A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok őt megtalálni.

14. Felmennek azért a városba. És mikor a városban mennek, íme akkor jön ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen.

15. És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:

16. Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izrael felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintem az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.

17. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szól néki az Úr: Íme ez az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.

18. Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledik és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza?

19. Sámuel pedig felel Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.

20. A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz mind az, a mi Izraelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?

21. És Saul felel, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-e én, Izraelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-e Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?

22. Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nékik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan vannak.

23. És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyről azt mondám, hogy tartsd magadnál.

24. Akkor a szakács felhozta a combot és a mi rajta volt, és Saul elé teszi. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Eszik azért Saul azon a napon Sámuellel.

25. És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.

26. És korán felkelnek. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiált Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimennek ketten, ő és Sámuel az utcára.

27. Mikor pedig lemennek a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk - és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.

*