Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel második könyve

Összesen 24 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel 2. könyve 1. fejezet

1. És lett Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:

2. Íme a harmadik napon egy férfi jön a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva vannak, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesik a földre, és meghajtja magát.

3. Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felel néki: Az Izrael táborából szaladok el.

4. Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lett a dolog? Ő pedig felel: megfutamodik a nép a harcból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalnak. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalnak.

5. Dávid pedig mondja az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélte: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?

6. Felel az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmegyek a Gilboa hegyére, és íme Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és íme a szekerek és lovagok utolérték őt.

7. Hátratekintvén pedig Saul, meglát engem és szólít, és mondom: Ímhol vagyok én.

8. Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelek néki: Amálekita vagyok.

9. Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.

10. Annakokáért én mellé állván, megöltem őt, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhoztam a koronát, mely az ő fején vala, és az aranyperecet, mely az ő karján volt, és azokat íme ide hoztam az én uramnak.

11. Akkor megragadja Dávid a maga ruháit és megszaggatja, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele vannak.

12. És nagy zokogással sírnak, és böjtölnek mind estig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izraelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.

13. És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélte néki: Honnét való vagy te? Felel: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.

14. Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?

15. És szólít Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jöjj elő és öld meg őt. Ki általüti azt, és meghal.

16. És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.

17. És keservesen sír Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,

18. És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):

19. Izrael! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!

20. Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utcáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.

21. Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saulnak pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.

22. A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.

23. Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek vannak.

24. Izrael leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és arannyal ékesíti fel ruhátokat.

25. Oh, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jonathán halmaidon esett el!

26. Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves voltál nékem nagyon, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.

27. Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!

*