Sámuel 2. könyve 5. fejezet

1. Eljönnek pedig Dávidhoz Hebronba Izraelnek minden nemzetségei, és szólnak ilyenképen: Íme mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.

2. Mert ezkelőtt is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izraelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te fejedelem leszel Izrael felett.

3. Eljönnek azért Izraelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velük Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenik Dávidot Izrael felett.

4. Harminc esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezd, és negyven esztendeig uralkodik.

5. Hebronban uralkodik a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodik harminchárom esztendeig az egész Izrael és Júda nemzetségein.

6. Felment pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! mellyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid.

7. Beveszi mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa.

8. Mert azt mondja Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!

9. És lakozik Dávid abban a várban, és nevezi azt Dávid városának; és megépíti Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.

10. Dávid pedig folytonosan emelkedik és növekedik, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele.

11. Követeket küld pedig Hirám, Tirusnak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőműveseket, és építenek házat Dávidnak.

12. És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izrael felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izraelért.

13. Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lettek még Dávidnak fiai és leányai.

14. És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,

15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,

16. Elisáma, Eljada és Elifélet.

17. Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelnek mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláment az erősségbe.

18. A Filiszteusok pedig elérkeznek és elszélednek a Réfaim völgyében.

19. Megkérdi azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-e a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Felel az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.

20. Elérkezik azért Dávid Baál Perázimba, és megveri ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezi azt a helyet Baál Perázimnak.

21. És ott hagyták az ő bálványaikat, melyeket felszednek Dávid és az ő szolgái.

22. Azután ismét feljönnek a Filiszteusok, és elszélednek a Réfaim völgyében.

23. Megkérdi azért Dávid az Urat, ki ezt feleli: Ne menj most reájuk; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket.

24. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.

25. És úgy cselekedik Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe mennél.

*