Sámuel 2. könyve 4. fejezet

1. Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozik az ő ereje. Sőt az egész Izrael megrémül.

2. Két fővezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin városai közé számláltatik.

3. Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lettek ott jövevények mind e mai napig.

4. Jonathánnak pedig, a Saul fiának volt egy sánta fia (öt esztendős vala, mikor Jezréelből hír jött Saul és Jonathán felől, és felvette őt a dajkája, hogy elszaladjon vele; lett pedig, hogy mikor a dajka gyorsan futott, elesett, és megsántula), ennek neve vala Méfibóset.

5. Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemennek Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és ő déli álmát alussza vala.

6. Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általütik őt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az ő atyjafia, Bahana, elszaladnak.

7. Mikor azért ezek a házba bementek, és ő hálószobájában az ágyán feküdt, megsebesítve megölték ők, s fejét levágva, felvették az ő fejét, és egész éjjel mennek vala a sík mezőn.

8. És elvitték Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, és mondának a királynak: Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek feje; a ki üldözi a te lelkedet, és az Úr bosszút állott e mai napon az én uramért, a királyért, Saulon és az ő maradékán.

9. Felel pedig Dávid Rékábnak és Bahanának, az ő atyjafiának, a Beerótbeli Rimmon fiainak, és monda nékik: Él az Úr, ki az én életemet megszabadította minden nyomorúságból,

10. Hogy én azt, a ki nékem hírt hozott vala, ezt mondván: Íme meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nékem örömet szerez), megragadván megölettem őt Siklágban, holott jutalmat kellett volna adnom néki hírmondásáért:

11. Mennyivel inkább az istentelen embereket, kik ágyában, a maga házában ölték meg az igaz embert? Azért most vajon ne kívánjam-e meg az ő vérét kezeitekből, hogy titeket eltöröljelek a földről?

12. Parancsola azért Dávid az ő szolgáinak, hogy megöljék őket; és elvagdalják kezeiket és lábaikat; és felakasztják őket Hebronban, a halastó mellett. Isbósetnek pedig fejét felvéve, eltemették az Abner sírboltjába, Hebronban.

*