Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel második könyve

Összesen 24 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel 2. könyve 1. fejezet

1. És lett Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:

2. Íme a harmadik napon egy férfi jön a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva vannak, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesik a földre, és meghajtja magát.

Sámuel 2. könyve 2. fejezet

1. Ezek után lett, hogy megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? Kinek felel az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felel: Hebronba.

2. Felment azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

3. És embereit is, a kik vele vannak, felviszi Dávid, kit-kit a maga háznépével, és lakának Hebron városaiban

Sámuel 2. könyve 3. fejezet

1. Sok ideig tartó hadakozás lett a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.

2. Fiai születnek Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól;

3. A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;

4. És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,

5. A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

Sámuel 2. könyve 4. fejezet

1. Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozik az ő ereje. Sőt az egész Izrael megrémül.

2. Két fővezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin városai közé számláltatik.

3. Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lettek ott jövevények mind e mai napig.

Sámuel 2. könyve 5. fejezet

1. Eljönnek pedig Dávidhoz Hebronba Izraelnek minden nemzetségei, és szólnak ilyenképen: Íme mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.

2. Mert ezkelőtt is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izraelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te fejedelem leszel Izrael felett.

3. Eljönnek azért Izraelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velük Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenik Dávidot Izrael felett.

Sámuel 2. könyve 6. fejezet

1. Összegyűjti ezek után Dávid az egész Izraelnek színét, harmincezer embert.

2. És felkelvén, elment Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.

3. És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozzák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

Sámuel 2. könyve 7. fejezet

1. Lett pedig, hogy mikor a király az ő palotájában ül, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

2. Monda a király Nátán prófétának: Íme lássad, én cédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.

3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

4. Azonban lett az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

5. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e nékem építeni, hogy abban lakjam?

Sámuel 2. könyve 8. fejezet

1. Ezek után megveri Dávid a Filiszteusokat, és megalázza őket: és elfoglalja Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.

2. És megveri a Moábitákat is, és kötéllel méri meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méri azokat, a kik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, a kik életben hagyandók vannak; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek.

3. Megveri Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Czóbának királyát, mikor elment, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig.

Sámuel 2. könyve 9. fejezet

1. Monda pedig Dávid: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?

2. Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítanak, és monda a király néki: Te vagy-e Siba? Felel: Én vagyok a te szolgád.

3. Akkor monda a király: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felel Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

Sámuel 2. könyve 10. fejezet

1. Lett pedig azután, meghal az Ammon fiainak királya, és uralkodik helyette Hánon, az ő fia.

2. És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképpen az ő atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá küld Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:

3. Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnan, az ő uruknak: Vajon becsüli-e Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött?

Sámuel 2. könyve 11. fejezet

1. Lett pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldi Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izraelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

2. És lett estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétál: lát a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.

3. És elküld Dávid, és tudakozódik az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-e Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?

Sámuel 2. könyve 12. fejezet

1. Elküldi azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

2. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei vannak;

3. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.

Sámuel 2. könyve 13. fejezet

1. Lőn ennekutána hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté ot.

2. Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az ő hugáért, Támárért; mert szűz vala, és Amnon előtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.

3. Vala azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.

Sámuel 2. könyve 14. fejezet

1. Észrevevén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2. Elkülde Joáb Tékoa városába, és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserűséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3. És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá.

Sámuel 2. könyve 15. fejezet

1. Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.

2. És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izraelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;

3. Monda néki Absolon: íme a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.

Sámuel 2. könyve 16. fejezet

1. Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.

2. És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.

Sámuel 2. könyve 17. fejezet

1. Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.

2. És megtámadom ot, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm.

3. És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.

Sámuel 2. könyve 18. fejezet

1. Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.

2. És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.

3. De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nekünk segítségül.

Sámuel 2. könyve 19. fejezet

1. És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.

2. És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.

3. És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harcból elmenekült.

4. A király pedig eltakarván orcáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon!

Sámuel 2. könyve 20. fejezet

1. Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izrael, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.

2. Eltávozék azért mind az Izrael népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.

Sámuel 2. könyve 21. fejezet

1. Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.

2. Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izrael fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izrael fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izrael és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).

Sámuel 2. könyve 22. fejezet

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Pajzsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Sámuel 2. könyve 23. fejezet

1. Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izrael dalainak kedvence.

2. Az Úrnak lelke szólott, én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.

3. Izraelnek Istene szólott, Izraelnek kősziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:

4. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

5. Avagy nem ilyen-e az én házam Isten előtt?

Sámuel 2. könyve 24. fejezet

1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izrael ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izraelt és Júdát.

2. Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izraelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.

3. És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?