Sámuel 2. könyve 3. fejezet

1. Sok ideig tartó hadakozás lett a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.

2. Fiai születnek Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól;

3. A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;

4. És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,

5. A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

6. Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodik a Saul háznépéhez.

7. Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?

8. Felette igen megharagudott azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-e én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az ő atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét reám fogod most.

9. Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekszem vele:

10. Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerősítem Dávidnak székét az Izrael és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig.

11. És nem felelhetett semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tőle.

12. Követeket küld azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen üzenettel: Vajon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és íme az én erőm is te melletted lesz, hogy az egész Izraelt hozzád hajtsam.

13. Kinek felel Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tőled, mondván: Addig ne lássad az én arcomat, míg el nem hozod nékem Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz jönni, hogy arcomat lássad.

14. És követeket küld Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz Filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.

15. Elküld azért Isbóset, és elveteti őt az ő férjétől Páltieltől, Láis fiától.

16. És vele ment az ő férje is, sírva követvén őt Bahurimig; és ott mondja néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tért.

17. Azután Abner szól az Izrael véneinek, mondván: Immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:

18. Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izraelt a Filiszteusok kezéből, és minden ellenségeinek kezéből.

19. Azután szól Abner a Benjámin nemzetségével is, és elment Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izrael népének és Benjámin egész nemzetségének.

20. Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és ő vele együtt húsz ember, megvendégeli Dávid Abnert és a vele volt embereket.

21. Ezután mondja Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izraelt ide gyűjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátja Dávid Abnert, és elment békével.

22. És íme a Dávid szolgái és Joáb jőnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta őt és békével elment vala.

23. Joáb pedig és az egész sereg, mely ő vele vala, a mint megérkeznek, értesítik Joábot e dolog felől, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátja őt, és békével hazatért.

24. Bement azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Íme Abner hozzád jött, miért bocsátodtad el őt, hogy elmenjen?

25. Ismered-e Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.

26. És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket küld Abner után, kik visszahozzák őt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.

27. Visszajön Abner Hebronba, félreszólítja őt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüti ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghal Asáelnek, a Joáb atyjafiának véréért.

28. Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt, Abnernek, a Nér fiának vérétől.

29. Szálljon ez Joábnak fejére, és az ő atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.

30. Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia azért ölték meg Abnert, mivelhogy megölte vala az ő atyjuk fiát, Asáelt Gibeonban a harcon.

31. Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner előtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;

32. És eltemették Abnert Hebronban. Akkor felkiált a király, és igen sír az Abner koporsója felett, és sír az egész nép is.

33. És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kell kimúlnia Abnernek?

34. A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid béklyóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És siratja őt ismét az egész nép.

35. Előjött pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküdik Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék én velem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.

36. Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszik nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekszik vala, igen tetszik nékik.

37. És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izrael, hogy nem a királytól volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.

38. Monda pedig a király az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izraelben?

39. Én pedig ma erőtlen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki gonoszt cselekszik, az ő gonoszsága szerint.

*