Sámuel 2. könyve 2. fejezet

1. Ezek után lett, hogy megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? Kinek felel az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felel: Hebronba.

2. Felment azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

3. És embereit is, a kik vele vannak, felviszi Dávid, kit-kit a maga háznépével, és lakának Hebron városaiban.

4. És eljönnek Júda férfiai, és ott felkenik Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;

5. Követeket küld Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt üzeni néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;

6. Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;

7. Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.

8. Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére vala, felveszi Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.

9. És királlyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izraelen.

10. Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezd Izraelen, és két esztendeig uralkodik. Csak Júdának háza követé Dávidot.

11. Lett pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.

12. És elment Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.

13. Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkoznak azokkal a Gibeon halastavánál, és maradnak ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.

14. Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.

15. Felkelnek azért és egyenlő számban általmennek a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.

16. És kiki az ő társának fejét megragadja, és fegyverét oldalába üti; és egyenlőképen mind elhullnak; és nevezik azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.

17. És felette erős harc lett azon a napon, és megverették Abnert és az Izrael népe a Dávid szolgái által.

18. Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik.

19. És Asáel üldözi Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tér ki Abner után való futásában.

20. Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-e Asáel? Felel: Én vagyok.

21. És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobb kézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.

22. Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orcával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?

23. Mikor azért semmiképpen nem akart eltérni, általüti őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jön ki a dárda; és elesik azon a helyen, és ugyanott meghal. És lett, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállnak.

24. Joáb pedig és Abisai tovább üldözik Abnert; és midőn a nap lement, elérkeznek az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.

25. Akkor egybegyülekeznek az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállnak egy halomnak tetején.

26. És kiált Abner Joábnak, és monda: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek? Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?

27. És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.

28. Trombitát fuvata azért Joáb, és megáll az egész nép, és nem üldözik tovább Izraelt, és nem harcolnak tovább.

29. Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelnek a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.

30. Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjti az egész népet, és hiányoznak Dávid szolgái közül tizenkilencen és Asáel.

31. A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalnak.

32. És felvették Asáelt, eltemették őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradnak meg.

*