Sámuel 2. könyve 11. fejezet

1. Lett pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldi Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izraelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

2. És lett estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétál: lát a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.

3. És elküld Dávid, és tudakozódik az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-e Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?

4. Akkor követeket küld Dávid, és elhozatja őt; ki bement ő hozzá, és vele hál, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult; és azután visszament az ő házához.

5. És fogant méhében az asszony, és elküldvén, megüzeni Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!

6. Akkor Dávid üzen Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldi Joáb Uriást Dávidhoz.

7. Mikor pedig eljutott Uriás ő hozzá, megkérdi őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől és a harc folyása felől.

8. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot küld utána.

9. Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem ment a maga házához.

10. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-e? Miért nem mentél le a te házadhoz?

11. Felel Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izrael és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem művelem azt!

12. Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marad azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.

13. Ezután hivatja őt Dávid, és ő vele eszik és iszik, és lerészegíti őt, és kiment este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem mént alá.

14. Megvirradván pedig, levelet ír Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.

15. Írja pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelöl, a hol a harc leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.

16. Lett azért, hogy mikor ostromolja Joáb a várost, állatja Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erős vitézek vannak.

17. Kijön azért a városbeli nép, megharcolnak Joábbal, és elhullanak egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghal.

18. Követet küld akkor Joáb, és megüzeni Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.

19. És megparancsolja a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadjad a királynak,

20. És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-e, hogy lelövöldöznek a kőfalról?

21. Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üti-e agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghal Tébesben? Azért miért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.

22. Elment azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszéli Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt őt Joáb.

23. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszaűztük őket a kapu bejáratáig;

24. Azonban a kőfalról lövöldöznek a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.

25. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.

26. Meghallja pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratja az ő férjét.

27. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küld Dávid és házába viteti őt és lett néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszik az Úrnak.

*