Sámuel 2. könyve 12. fejezet

1. Elküldi azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

2. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei vannak;

3. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.

4. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, a ki hozzá ment vala; hanem elvette a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.

5. Akkor felgerjedt Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az ember, a ki azt cselekedte.

6. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és annak nem kedvezett.

7. És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az ember! Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből.

8. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izraelnek és Júdának házát; és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked.

9. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.

10. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.

11. Ezt mondja az Úr: Íme én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.

12. Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izrael előtt és napvilágnál cselekszem azt.

13. Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.

14. Mindazáltal mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonnyal meghal.

15. Ezután elment Nátán az ő házához. És megveri az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedik.

16. És könyörög Dávid az Istennek a gyermekért, és böjtöl is Dávid, és bemenvén, a földön fekszik éjjel.

17. Felkelnek azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akarja, és nem is eszik ő velük kenyeret.

18. Hetednapra azért meghal a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Íme, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy magának bajt szerezzen?

19. Látván pedig Dávid, hogy az ő szolgái suttognak, eszébe veszi Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az ő szolgáinak: Meghalt-e a gyermek? Azok mondának: Meghalt.

20. Felkelvén azért Dávid a földről, megmosdik és megkeni magát és más ruhát vőn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozik. Azután bement a maga házába, és kérésére kenyeret visznek eleibe, és eszik.

21. Akkor mondának az ő szolgái néki: Mi dolog ez, a mit műveltél? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkeltél és kenyeret ettél.

22. Monda ő: Míg a gyermek élt, addig böjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Kit tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.

23. De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek ő hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.

24. És megvigasztalja Dávid az ő feleségét, Bethsabét, és bement hozzá, és vele hála. És ő szült fiat, és nevezi annak nevét Salamonnak, és az Úr szereti azt,

25. A mint megüzente vala Nátán próféta által, ki nevezi az ő nevét Jedidjának, az Úrért.

26. Joáb pedig hadakozik az Ammon fiainak városa, Rabba ellen, és megvette a királyi várost.

27. És követeket küld Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a városnak egyik részét, a hol a víz van.

28. Most azért gyűjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképpen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.

29. Egybegyűjti azért Dávid mind az egész népet, és aláment Rabba ellen, és harcol ellene, és elfoglalja azt.

30. És elveszi az ő királyuknak koronáját annak fejéről, melynek súlya egy talentum arany volt, és drága kövekkel vala rakva, és lett a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.

31. A népet pedig, mely benne vala, kihozatja; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetette; némelyeket mészkemencén vitt által, és így cselekedik az Ammon fiainak minden városával: Haza ment azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.

*