Sámuel 2. könyve 7. fejezet

1. Lett pedig, hogy mikor a király az ő palotájában ül, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

2. Monda a király Nátán prófétának: Íme lássad, én cédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.

3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

4. Azonban lett az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

5. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e nékem építeni, hogy abban lakjam?

6. Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.

7. Valahol csak jártam Izrael fiai között, avagy szólottam-e csak egy szót is Izrael valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izraelt, mondván: Miért nem építettetek nékem cédrusfából való házat?

8. Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, Izrael felett;

9. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.

10. Helyet is szerzek az én népemnek Izraelnek, és ott elplántálom őt, és lakozik az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint azelőtt,

11. Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izrael felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.

12. Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

13. Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.

14. Én leszek néki atyja, és ő lesz nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi vesszővel és emberek fiainak büntetésével;

15. Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképpen megvontam Saultól, a kit kivágtam előtted.

16. És állandó lesz a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lesz, és a te trónod erős lesz mindörökké.

17. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szól Nátán Dávidnak.

18. Bemenvén azért Dávid király, leborul az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?

19. És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem íme szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!

20. De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?

21. A te ígéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.

22. Ezért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kívül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.

23. Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izrael, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Egyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.

24. Mert megerősítetted magadnak a te népedet; az Izraelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenük.

25. Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;

26. Hogy felmagasztaltassák a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izraelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!

27. Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izraelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteti szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.

28. Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),

29. Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldasson meg a te szolgádnak háza mindörökké.

*