Sámuel 2. könyve 9. fejezet

1. Monda pedig Dávid: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?

2. Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítanak, és monda a király néki: Te vagy-e Siba? Felel: Én vagyok a te szolgád.

3. Akkor monda a király: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felel Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

4. Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Íme az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

5. Akkor elküld Dávid király, és elhozatja őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.

6. És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arccal leborul, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felel: Ímhol a te szolgád.

7. Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.

8. Akkor fejet hajt Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?

9. Szólítja azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.

10. A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, mellyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.

11. Felel Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, a képen cselekszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.

12. Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái vannak.

13. Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozik, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.

*