Jób könyve 23. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3. Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6. Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-e velem?

Jób könyve 24. fejezet

1. Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2. A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3. Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4. Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5. Íme, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Jób könyve 25. fejezet

1. Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

2. Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.

3. Van-e száma az ő sereginek és kire nem kél fel az ő világossága?

4. Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

5. Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.

6. Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.

Jób könyve 26. fejezet

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4. Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5. A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7. Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Jób könyve 27. fejezet

1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2. Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3. Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4. Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Jób könyve 28. fejezet

1. Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2. A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.

3. Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4. Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

5. Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tőz által;

6. Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Jób könyve 29. fejezet

1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

3. Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

5. Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

6. Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

Jób könyve 30. fejezet

1. Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3. Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4. A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5. Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Jób könyve 31. fejezet

1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. A vagy nem az istentelent illeti-e romlás, és nem a gonosztevőt-e veszedelem?

4. Avagy nem láthatta-e utaimat, és nem számlálhatta-e meg lépéseimet?

5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Jób könyve 32. fejezet

1. Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2. Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.