Krónikák 1. könyve 27. fejezet

1. Ezek az Izrael fiai szám szerint, családfők, ezredesek, századosok és előljáróik azoknak, a kik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, a kik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendőn át; a seregek egyenként huszonnégyezer emberből állának.

2. Az első csapatnak vezére az első hónapban Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerből állott;

3. Ő a Péres fiai közül való volt és vezére az első hónapra rendelt sereg minden előljárójának.

Krónikák 1. könyve 28. fejezet

1. Egybehívatá pedig Dávid Jeruzsálembe az Izrael összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában levő csapatok előljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselőit, a maga fiait is, udvariszolgáival, a harcosokat minden erős vitézivel egyetemben.

2. És felálla Dávid király az ő lábaira, és monda: Halljátok meg szómat atyámfiai és én népem!

Krónikák 1. könyve 29. fejezet

1. Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.

2. Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel.

Könyv: Károli Gáspár - Példabeszédek könyve (Péld)

Bölcs Salamonnak példabeszédei

Összesen: 31 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Példabeszédek könyve (Péld)

Példabeszédek könyve 1. fejezet

1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2. Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4. Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Példabeszédek könyve 2. fejezet

1. Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2. Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

3. Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

4. Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

5. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

6. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

Példabeszédek könyve 3. fejezet

1. Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;

2. Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

3. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.

5. Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Példabeszédek könyve 4. fejezet

1. Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

2. Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

3. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.

4. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

5. Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.

Példabeszédek könyve 5. fejezet

1. Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2. Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

3. Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

4. De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5. Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

6. Az életnek útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Példabeszédek könyve 6. fejezet

1. Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

2. Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

3. Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

4. Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

5. Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

Példabeszédek könyve 7. fejezet

1. Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

2. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

3. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

4. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

5. Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Példabeszédek könyve 8. fejezet

1. Avagy a bölcsesség nem kiált-e, és az értelem nem bocsátja-e ki az ő szavát?

2. A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3. A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4. Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

5. Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Példabeszédek könyve 9. fejezet

1. Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

2. Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

3. Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

4. Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:

5. Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

6. Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

Példabeszédek könyve 10. fejezet

1. Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

2. Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

3. Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

4. Szegénnyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

5. Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.

Példabeszédek könyve 11. fejezet

1. Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2. Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

3. Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4. Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

Példabeszédek könyve 12. fejezet

1. A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

2. Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

3. A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

4. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

5. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

Példabeszédek könyve 13. fejezet

1. A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

2. A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

3. A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

4. Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

5. A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.

Példabeszédek könyve 14. fejezet

1. A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

2. A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

3. A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

4. Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

5. A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

Példabeszédek könyve 15. fejezet

1. Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

2. A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

3. Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

4. A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

5. A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Példabeszédek könyve 16. fejezet

1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

4. Mindent teremtett az Úr az ő maga céljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

Példabeszédek könyve 17. fejezet

1. Jobb a száraz falat, mellyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

2. Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

3. Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemence az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

4. A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

Példabeszédek könyve 18. fejezet

1. A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

2. Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.

3. Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

4. Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

5. A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

Példabeszédek könyve 19. fejezet

1. Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.

2. A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

3. Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.

4. A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.

5. A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

Példabeszédek könyve 20. fejezet

1. A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

2. Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

3. Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.

4. A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

5. Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

Példabeszédek könyve 21. fejezet

1. Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2. Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3. Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4. A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

5. A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

Példabeszédek könyve 22. fejezet

1. Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

2. A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.

3. Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

4. Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

5. Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

Példabeszédek könyve 23. fejezet

1. Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

2. És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

3. Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

4. Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.

5. Avagy a te szemeidet veted-e arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

Példabeszédek könyve 24. fejezet

1. Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.

2. Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.

3. Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

4. És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

5. A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.

6. Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

Példabeszédek könyve 25. fejezet

1. Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

2. Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

3. Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

4. Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

5. Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.

Példabeszédek könyve 26. fejezet

1. Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2. Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3. Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

4. Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

5. Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Példabeszédek könyve 27. fejezet

1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

2. Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

3. Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

4. A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

5. Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Példabeszédek könyve 28. fejezet

1. Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

2. Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

3. A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.

4. A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harcolnak azokkal.

Példabeszédek könyve 29. fejezet

1. A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

3. A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

4. A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Példabeszédek könyve 30. fejezet

1. Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2. Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3. És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4. Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?

Példabeszédek könyve 31. fejezet

1. Lemuel király beszédei, prófécia, mellyel tanította vala őt az anyja.

2. Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

3. Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.

4. Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.

5. Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel második könyve

Összesen 24 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 2. könyve (2Sám)

Sámuel 2. könyve 1. fejezet

1. És lett Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:

2. Íme a harmadik napon egy férfi jön a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva vannak, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesik a földre, és meghajtja magát.

Sámuel 2. könyve 2. fejezet

1. Ezek után lett, hogy megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? Kinek felel az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felel: Hebronba.

2. Felment azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.

3. És embereit is, a kik vele vannak, felviszi Dávid, kit-kit a maga háznépével, és lakának Hebron városaiban

Sámuel 2. könyve 3. fejezet

1. Sok ideig tartó hadakozás lett a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erősbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.

2. Fiai születnek Dávidnak Hebronban, kik között elsőszülött vala Ammon, a Jezréelből való Ahinoámtól;

3. A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétől, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;

4. És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,

5. A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétől való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.

Sámuel 2. könyve 4. fejezet

1. Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozik az ő ereje. Sőt az egész Izrael megrémül.

2. Két fővezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin városai közé számláltatik.

3. Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lettek ott jövevények mind e mai napig.

Sámuel 2. könyve 5. fejezet

1. Eljönnek pedig Dávidhoz Hebronba Izraelnek minden nemzetségei, és szólnak ilyenképen: Íme mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.

2. Mert ezkelőtt is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izraelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te fejedelem leszel Izrael felett.

3. Eljönnek azért Izraelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velük Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királlyá kenik Dávidot Izrael felett.

Sámuel 2. könyve 6. fejezet

1. Összegyűjti ezek után Dávid az egész Izraelnek színét, harmincezer embert.

2. És felkelvén, elment Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.

3. És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozzák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.

Sámuel 2. könyve 7. fejezet

1. Lett pedig, hogy mikor a király az ő palotájában ül, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,

2. Monda a király Nátán prófétának: Íme lássad, én cédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.

3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.

4. Azonban lett az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:

5. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-e nékem építeni, hogy abban lakjam?

Sámuel 2. könyve 8. fejezet

1. Ezek után megveri Dávid a Filiszteusokat, és megalázza őket: és elfoglalja Dávid a Filiszteusok kezéből Méteg Ammát.

2. És megveri a Moábitákat is, és kötéllel méri meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méri azokat, a kik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, a kik életben hagyandók vannak; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek.

3. Megveri Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Czóbának királyát, mikor elment, hogy hatalmát kiterjessze az Eufrátes folyó vizéig.

Sámuel 2. könyve 9. fejezet

1. Monda pedig Dávid: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?

2. Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítanak, és monda a király néki: Te vagy-e Siba? Felel: Én vagyok a te szolgád.

3. Akkor monda a király: Maradt-e még valaki a Saul háznépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felel Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

Sámuel 2. könyve 10. fejezet

1. Lett pedig azután, meghal az Ammon fiainak királya, és uralkodik helyette Hánon, az ő fia.

2. És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképpen az ő atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá küld Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:

3. Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnan, az ő uruknak: Vajon becsüli-e Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött?

Sámuel 2. könyve 11. fejezet

1. Lett pedig az esztendő fordulásakor, mikor a királyok hadba szoktak menni, elküldi Dávid Joábot és az ő szolgáit ő vele, és mind az egész Izraelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

2. És lett estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétál: lát a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetű vala.

3. És elküld Dávid, és tudakozódik az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-e Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?

Sámuel 2. könyve 12. fejezet

1. Elküldi azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.

2. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei vannak;

3. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.

Sámuel 2. könyve 13. fejezet

1. Lőn ennekutána hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté ot.

2. Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az ő hugáért, Támárért; mert szűz vala, és Amnon előtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.

3. Vala azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.

Sámuel 2. könyve 14. fejezet

1. Észrevevén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2. Elkülde Joáb Tékoa városába, és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserűséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3. És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá.

Sámuel 2. könyve 15. fejezet

1. Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.

2. És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izraelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;

3. Monda néki Absolon: íme a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.

Sámuel 2. könyve 16. fejezet

1. Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszőlő és száz csomó füge és egy tömlő bor vala.

2. És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.

Sámuel 2. könyve 17. fejezet

1. Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.

2. És megtámadom ot, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm.

3. És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.

Sámuel 2. könyve 18. fejezet

1. Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.

2. És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.

3. De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nekünk segítségül.

Sámuel 2. könyve 19. fejezet

1. És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.

2. És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.

3. És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harcból elmenekült.

4. A király pedig eltakarván orcáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon!

Sámuel 2. könyve 20. fejezet

1. Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izrael, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.

2. Eltávozék azért mind az Izrael népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.

Sámuel 2. könyve 21. fejezet

1. Lőn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az ő vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.

2. Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izrael fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izrael fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izrael és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).

Sámuel 2. könyve 22. fejezet

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

2. És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

3. Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Pajzsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Sámuel 2. könyve 23. fejezet

1. Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izrael dalainak kedvence.

2. Az Úrnak lelke szólott, én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.

3. Izraelnek Istene szólott, Izraelnek kősziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:

4. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

5. Avagy nem ilyen-e az én házam Isten előtt?

Sámuel 2. könyve 24. fejezet

1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izrael ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izraelt és Júdát.

2. Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izraelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.

3. És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 1. könyve (1Sám)

Sámuel első könyve

Összesen 31 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Sámuel 1. könyve (1Sám)

Sámuel 1. könyve 1. fejezet

1. Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fiai, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.

2. És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták.

Sámuel 1. könyve 2. fejezet

1. És imádkozik Anna, és monda:

2. Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.

3. Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jöjjön kérkedő szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket ő ítéli meg.

4. Az erős kézíjasokat megrontja, És a roskadozókat erővel övezi fel,

5. A megelégedettek bérért szegődnek el, Éhezők pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekű megfogyatkozik.

Sámuel 1. könyve 3. fejezet

1. És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.

2. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdtek, hogy látni sem tudott),

3. És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:

4. Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felel: Ímhol vagyok!

Sámuel 1. könyve 4. fejezet

1. És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izraelben. És kiment Izrael a Filiszteusok ellen harcolni, és tábort járnak Ében-ezernél, a Filiszteusok pedig tábort járnak Áfekben.

2. És csatarendbe állának a Filiszteusok Izrael ellen, és megütköznek, és megverettetek Izrael a Filiszteusok által, és levágnak a harcmezőn mintegy négyezer embert.

3. És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izrael vénei: Vajon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?!

Sámuel 1. könyve 5. fejezet

1. A Filiszteusok pedig veszik az Isten ládáját és elvitték Ében-ezerből Asdódba.

2. És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevitték azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el.

3. És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelnek, íme Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvették Dágont, és ismét helyreállítják.

4. Mikor pedig másnap korán reggel felkelnek, íme Dágon ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön vannak, csak Dágon dereka maradt meg.

Sámuel 1. könyve 6. fejezet

1. És az Úrnak ládája hat hónapig volt a Filiszteusok földén.

2. Akkor szólították a Filiszteusok a papokat és jövendőmondókat, mondván: Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük haza?

3. Azok pedig felelnek: Ha elkülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az ő keze rólatok.

Sámuel 1. könyve 7. fejezet

1. És eljönnek a Kirjáth-Jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevitték Adinádáb házába, mely a dombon vala; és Eleázárt, az ő fiát az Úr ládájának őrizésére rendelték.

2. És, hogy attól a naptól fogva, a melyen Kirjáth-Jeárimban hagyták a ládát, sok idő eltelik, tudniillik húsz esztendő. És Izraelnek egész háza siránkozik az Úr után.

3. Sámuel pedig szól Izrael egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótót, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezéből.

Sámuel 1. könyve 8. fejezet

1. És lett, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait teszi bírákká Izrael felett.

2. Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.

3. De fiai nem járnak az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulnak, és ajándékot fogadnak el, és elfordítják az igaz ítéletet.

4. Összegyűlnek azért Izraelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.

5. És mondának néki: Íme te megvénhedtél, és fiaid nem járnak utaidon; most azért válassz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.

Sámuel 1. könyve 9. fejezet

1. És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiáknak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember vala.

2. És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izrael fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.

3. És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.

Sámuel 1. könyve 10. fejezet

1. Akkor előveszi Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölti, és megcsókolja őt, és monda: Nem úgy van-e, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?

2. Mikor azért te most elmész tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és íme, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?

Sámuel 1. könyve 11. fejezet

1. És feljön az Ammonita Náhás, és tábort jár Jábes Gileád ellen. A Jábesbeleik pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk néked.

2. És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára.

3. Jábes vénei pedig mondának néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izraelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád.

Sámuel 1. könyve 12. fejezet

1. És monda Sámuel az egész Izraelnek: Íme meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.

2. És most íme a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim íme ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.

3. Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak?

Sámuel 1. könyve 13. fejezet

1. Saul harminc éves volt, mikor királlyá lett és mikor uralkodik az Izrael felett két esztendeig,

2. Választ Saul magának az Izrael közül háromezer embert, és kétezer Saullal vala Mikmásban és Béthel hegységén, ezer pedig Jonathánnal volt Gibeában, a Benjámin városában; a népnek többi részét pedig elbocsátja, kit-kit a maga hajlékába.

3. És Jonathán megveri a Filiszteusoknak előőrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a Filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók!

Sámuel 1. könyve 14. fejezet

1. És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondja szolgájának, a ki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondja meg.

2. Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodik, mely Migron nevű mezőn van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.

3. És Ahija is, ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala.

Sámuel 1. könyve 15. fejezet

1. És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izrael felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.

2. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izraellel, hogy útját állta néki, mikor feljött Egyiptomból.

3. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.

Sámuel 1. könyve 16. fejezet

1. És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izrael felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

2. Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vigyél magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

Sámuel 1. könyve 17. fejezet

1. És összegyűjtik a Filiszteusok seregeiket a harcra, és összegyűlnek Sokónál, mely Júdában van, és táboroznak Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.

2. Saul és az Izraeliták pedig összegyűlnek, és tábort ütnek az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen.

3. És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala.

4. És kijött a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.

Sámuel 1. könyve 18. fejezet

1. Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

2. És Saul magához veszi őt azon a napon, és nem engedi, hogy visszatérjen az atyja házához.

3. És szövetséget kötnek Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt, mint a saját lelkét.

4. És Jonathán leveti felső ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.

Sámuel 1. könyve 19. fejezet

1. És szól Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereti őt.

2. Megmondja azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.

3. Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszel, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked.

Sámuel 1. könyve 20. fejezet

1. Elfut azért Dávid Nájóthból, mely Rámában van, és elment és mondta Jonathánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem van és mi bűnöm atyád előtt, hogy életemre tör?

2. Ő pedig monda néki: Távol legyen! Te nem fogsz meghalni. Íme az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná. Miért titkolná el azért atyám előlem ezt a dolgot? Nem úgy van!

3. Mindazáltal Dávid még megesküszik, és mondja: Bizonyára tudja a te atyád, hogy te kedvelsz engem, azért azt gondolja: Ne tudja ezt Jonathán, hogy valamiképp meg ne szomorodjék.

Sámuel 1. könyve 21. fejezet

1. És Dávid elment Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?

2. És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldelek téged, és a mit parancsoltam néked: azért a szolgákat elküldöm erre és erre a helyre.

3. Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van.

Sámuel 1. könyve 22. fejezet

1. Elment azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá.

2. És hozzá gyűlnek mindazok, a kik nyomorúságban vannak, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan vannak ő vele.

3. És elment onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jöjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.

Sámuel 1. könyve 23. fejezet

1. Értesítik pedig Dávidot, mondván: Íme a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.

2. Akkor megkérdezi Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-e ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.

3. A Dávid emberei azonban mondának néki: Íme, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.

Sámuel 1. könyve 24. fejezet

1. És Dávid elment onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodik.

2. Lett pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Íme Dávid az Engedi pusztájában van.

3. Maga mellé vőn azért Saul az egész Izrael közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin.

4. És eljutott a juhaklokhoz, a melyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és bement Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az ő emberei a barlang rejtekeiben vannak.

Sámuel 1. könyve 25. fejezet

1. Meghal pedig Sámuel, és egybegyűl az egész Izrael, és siratták őt, és eltemették az ő házában Rámában. Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába.

2. És volt egy ember Máonban, a kinek jószága Kármelben vala, és ez igen tehetős ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta.

3. (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetű asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsű vala, a Káleb nemzetségéből való volt.)

4. És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.

Sámuel 1. könyve 26. fejezet

1. És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-e Dávid, a puszta átellenében?

2. Felkel azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izrael közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.

3. És tábort jár Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodik. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:

4. Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.

Sámuel 1. könyve 27. fejezet

1. És mondja Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izrael egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.

2. Felkelvén azért Dávid, elment ő és az a hatszáz ember, a kik vele vannak, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.

3. És Dávid Ákhisnál tartózkodik Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga háznépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

Sámuel 1. könyve 28. fejezet

1. És történt abban az időben, hogy a Filiszteusok összegyűjtötték seregeiket a hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jönnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.

2. Dávid pedig felel Ákhisnak: Meglátod bizonnyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.

3. Sámuel pedig meghalt vala, és siratja őt az egész Izrael, és eltemették őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtja a földről.

Sámuel 1. könyve 29. fejezet

1. Akkor a Filiszteusok összegyűjtik minden seregüket Afeknél; Izrael pedig tábort jár vala a forrásnál, mely Jezréel mellett van.

2. És a Filiszteusok vezérei kivonulnak, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az ő emberei hátul menének Ákhissal.

3. És mondának a Filiszteusok vezérei: Mit akarnak ezek a zsidók? És monda Ákhis a Filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-e Dávid, Saulnak, az Izrael királyának szolgája, a ki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.

Sámuel 1. könyve 30. fejezet

1. És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezik, íme az Amálekiták betörnek a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel.

2. És fogságba hurcolják az asszonyokat, a kik benne vannak, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták, és elmentek az ő útjukra.

3. Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezik; íme az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurcoltattak.

Sámuel 1. könyve 31. fejezet

1. És megütköznek a Filiszteusok Izraellel, és elfutottak Izrael férfiai a Filiszteusok elől, és elhullnak a seb miatt a Gilboa hegységén.

2. A Filiszteusok pedig utolérték Sault és az ő fiait, és megölték a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait.

3. És a küzdelem igen heves lett Saul ellen, mikor megtalálták őt a kézíves emberek, és igen megrettent a kézívesektől.

4. És monda Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jöjjenek e körülmetéletlenek, és keresztülszúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem.

Könyv: Károli Gáspár - Józsué könyve (Józs)

Józsué könyve

Összesen 24 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Józsué könyve (Józs)

Józsué könyve 1. fejezet

1. És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szól az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:

2. Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izrael fiainak.

Józsué könyve 2. fejezet

1. És Józsué, a Nún fia, elküld Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának.

2. Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izrael fiai közül e földnek kémlelésére;

3. Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

Józsué könyve 3. fejezet

1. Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izrael fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna.

2. Lőn pedig három nap múlva, hogy általmenének a vezérek a táboron;

3. És parancsolnak a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána.

Józsué könyve 4. fejezet

1. Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szól az Úr Józsuénak, mondván:

2. Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.

3. És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

Józsué könyve 5. fejezet

1. Lőn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugat felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszárasztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izrael fiai előtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az ő szívük, és nem vala többé bátorság bennük Izrael fiai miatt.

2. Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket és másodszor is metéld körül az Izrael fiait.

Józsué könyve 6. fejezet

1. Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izrael fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

2. És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel együtt.

3. Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.

4. És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda előtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.

Józsué könyve 7. fejezet

1. De az Izrael fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izrael fiai ellen.

2. Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szól nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet.

Józsué könyve 8. fejezet

1. És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét.

2. Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az ő királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!

3. Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erős férfiút és elküldé őket éjjel.

Józsué könyve 9. fejezet

1. Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:

2. Egybegyülekeznek, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egy akarattal.

3. De meghallják Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.

4. És ők is ravaszul cselekednek.

Józsué könyve 10. fejezet

1. Lőn pedig, hogy a mikor meghallja Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, és hogy a mint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel, és közöttük vannak:

2. Igen megijednek, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.

Józsué könyve 11. fejezet

1. Mikor pedig meghallotta ezt Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, És Aksáfnak királyához,

2. És azokhoz a királyokhoz, a kik laknak vala észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;

3. A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.

Józsué könyve 12. fejezet

1. Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izraelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezőséget kelet felől:

2. Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki uralkodik vala Aróertől fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a patak közepétől és a Gileád felétől a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.

Józsué könyve 13. fejezet

1. Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.

2. Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.

3. A Sikhórtól fogva, a mely Egyiptom felett foly, egészen Ekronnak határáig északra, mely a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.

Józsué könyve 14. fejezet

1. Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izrael fiai a Kánaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izrael fiainak nemzetségei felett;

2. Sorsvetés által való örökségükül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilenc nemzetségnek és a félnemzetségnek:

3. Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttük.

Józsué könyve 15. fejezet

1. A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az ő családjaik szerint ez vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.

2. Vala pedig az ő déli határuk a Sóstengernek szélétől, a tengernyelvtől fogva, a mely délfelé fordul.

3. És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délről Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;

4. Majd átmegy Asmonnak és halad Egyiptom patakjának.

Józsué könyve 16. fejezet

1. A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.

2. És tovamegy Béthelből Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.

3. Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.

4. Elveszik azért az ő örökségüket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.

Józsué könyve 17. fejezet

1. Lőn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert ő vala elsőszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsőszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.

2. Manassé többi fiainak is juta az ő családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az ő családjaik szerint.

Józsué könyve 18. fejezet

1. Izrael fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezik Silóban és oda helyezték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódol előttük a föld.

2. De maradtak vala még Izrael fiai között, akiknek nem osztották vala ki az ő örökségüket; hét nemzetség.

3. Monda azért Józsué Izrael fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, a melyet néktek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?

4. Hozzatok elő három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm őket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az ő örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;

5. Azután osszák fel azt magok közt hét részre.

Józsué könyve 19. fejezet

1. A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai nemzetségének az ő családjaik szerint, és lőn az ő örökségük a Júda fiainak öröksége között.

2. És lőn az övék az ő örökségükül: Beer-Seba, Seba és Móláda;

3. Haczar-Sual, Bála és Eczem;

4. Eltolád, Bethul és Horma;

5. Cziklág, Béth-Markaboth és Haczar-Szusza;

6. Béth-Lebaoth és Sarúhen. Tizenhárom város és ezeknek falui.

7. Ain, Rimmon, Ether és Asán.

Józsué könyve 20. fejezet

1. Majd szól az Úr Józsuénak, mondván:

2. Szólj az Izrael fiainak, mondván: Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, a melyekről szóltam néktek Mózes által,

3. Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszuló elől.

4. A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velük lakozzék.

Józsué könyve 21. fejezet

1. És hozzámennek a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izrael fiainak nemzetségei felett,

2. És szólnak nékik Silóban, a Kánaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelőket barmaink részére.

3. Adják azért Izrael fiai a Lévitáknak az ő örökségükből, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelőit.

Józsué könyve 22. fejezet

1. Akkor hivatja Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét,

2. És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;

3. Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.

4. Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátok fiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségeteknek földjére, a melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.

Józsué könyve 23. fejezet

1. Lőn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr Izraelnek minden ő körülötte lévő ellenségeitől: megvénhedett Józsué és megidősödött.

2. Előhívja ekkor Józsué az egész Izraelt, annak véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidősödtem.

3. Magatok is láttatok mindent, a mit az Úr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti előttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harcolt érettetek.

Józsué könyve 24. fejezet

1. Józsué pedig összegyűjti Izraelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívja Izraelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,

2. És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régente a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.

3. De áthoztam a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordoztam őt az egész Kánaán földén, és megsokasítottam az ő magvát: és adám néki Izsákot.

Könyv: Károli Gáspár - Királyok 2. könyve (2Kir)

A királyokról írt második könyv

Összesen 25 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Királyok 2. könyve (2Kir)

Királyok 2. könyve 1. fejezet

1. És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izraeltől.

2. És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-e e betegségből?

Királyok 2. könyve 2. fejezet

1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.

2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:

3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-e, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled?

Királyok 2. könyve 3. fejezet

1. Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izraelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolcadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.

2. És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az ő atyja készíttetett volt.

3. De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izraelt, és el nem távozék azoktól.

Királyok 2. könyve 4. fejezet

1. És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

2. Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

3. Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

4. És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

Királyok 2. könyve 5. fejezet

1. És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt.

2. Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izrael országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.

3. És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából.

Királyok 2. könyve 6. fejezet

1. És mondának a próféták fiai Elizeusnak: íme ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;

2. Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!

3. És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.

4. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.

Királyok 2. könyve 7. fejezet

1. És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.

2. És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: íme, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.

3. A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?

Királyok 2. könyve 8. fejezet

1. És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.

2. És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig

Királyok 2. könyve 9. fejezet

1. Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.

2. És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába,

3. És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királlyá Izraelen!

Királyok 2. könyve 10. fejezet

1. Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak tútoraihoz, ilyen parancsolattal:

2. Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uraitok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erős városokkal és fegyverekkel együtt,

3. Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az ő atyjának királyi székébe, és harcoljatok a ti uratok házáért.

Királyok 2. könyve 11. fejezet

1. És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette.

2. De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia huga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, a kik megölettettek vala, elrejté az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem öletteték meg.

3. És elrejtve vala Joás ő vele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.

Királyok 2. könyve 12. fejezet

1. Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királlyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.

2. És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá őt;

3. Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.

4. És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.

Királyok 2. könyve 13. fejezet

1. Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izraelen Samariában tizenhét esztendeig.

2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, a ki bűnbe ejté az Izraelt, és nem szakadt el azoktól.

3. És felgerjedt az Úr haragja Izrael ellen, és adá őket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, az ő életének minden idejében.

Királyok 2. könyve 14. fejezet

1. Joásnak, a Joákház fiának, Izrael királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.

2. Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálemből való.

3. És kedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt, de még sem annyira, mint Dávid, az ő atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az ő atyja, Joás.

Királyok 2. könyve 15. fejezet

1. Jeroboámnak, az Izrael királyának huszonhetedik esztendejében kezdett uralkodni Azária, Amásiának, a Júda királyának fia.

2. Tizenhat esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Jekólia, Jeruzsálemből való.

3. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyja Amásia cselekedett;

4. Csakhogy a magaslatok nem rontattak le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

Királyok 2. könyve 16. fejezet

1. Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia.

2. Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, a mi az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, a mint Dávid, az ő atyja,

3. Hanem az Izrael királyainak útjokon járt, még az ő fiát is átvitte a tűzön, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izrael fiai előtt kiűzött volt.

Királyok 2. könyve 17. fejezet

1. Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izraelen, kilenc esztendeig.

2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izrael ama királyai, a kik előtte éltek.

3. Ez ellen jött Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.

4. De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Egyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta őt Assiria királya és börtönbe vetette.

Királyok 2. könyve 18. fejezet

1. És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izrael királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.

2. Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig urakodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.

3. És kedves dolgokat cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett volt.

4. Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érckígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izrael fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.

Királyok 2. könyve 19. fejezet

1. Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.

2. És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselőjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához.

3. És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erő szüléshez.

Királyok 2. könyve 20. fejezet

1. Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz.

2. Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván:

3. Óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, a mi jó volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.

Királyok 2. könyve 21. fejezet

1. Manasse tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának Hefsiba volt a neve.

2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, a pogányok útálatossága szerint, a kiket az Úr kiűzött volt az Izrael fiai elől:

3. Mert újra megépítette a magaslatokat, a melyeket Ezékiás, az ő atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint a hogy Akháb, az Izrael királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket és azoknak szolgált.

Királyok 2. könyve 22. fejezet

1. Nyolc esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.

3. És történt Jósiás király tizennyolcadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:

4. Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.

Királyok 2. könyve 23. fejezet

1. És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.

2. És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.

3. És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.

Királyok 2. könyve 24. fejezet

1. Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de azután elfordult és elpártolt tőle.

2. És ráküldé az Úr a Káldeusok seregeit, a Siriabeliek seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte őket Júdára, hogy elveszessék őt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott szolgái, a próféták által.

3. Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orcája elől Manasse bűneiért, mind a szerint, a mint cselekedett vala;

4. És az ártatlan vérért is, a melyet kiontott, és hogy betöltötte volt Jeruzsálemet ártatlan vérrel; ezért nem akart az Úr megbocsátani néki.

Királyok 2. könyve 25. fejezet

1. És történt az ő uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden ő seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörül ostromtornyokat építettek ellene.

2. És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;

3. De a negyedik hónap kilencedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.

Könyv: Károli Gáspár - Királyok 1. könyve (1Kir)

A királyokról írt első könyv

Összesen 21 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Királyok 1. könyve (1Kir)

Királyok 1. könyve 1. fejezet

1. Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

2. És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.

Királyok 1. könyve 2. fejezet

1. Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:

2. Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.

3. És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;

4. Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szivök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izraelnek királyi székiből.

Királyok 1. könyve 3. fejezet

1. Sógorságot szerze azután Salamon a Fáraóval, az Egyiptombeli királlyal; és elvevé a Fáraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.

2. De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.

3. Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolataiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.

Királyok 1. könyve 4. fejezet

1. És lőn Salamon király az egész Izrael felett királlyá.

2. Ezek valának pedig az ő főemberei: Azária, Sádók papnak fia.

3. Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.

4. És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.

5. És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók előljárója; és Zábud, a Nátán fia, főtanácsos és a király barátja.

Királyok 1. könyve 5. fejezet

1. És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.

2. És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:

3. Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;

4. De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.

Királyok 1. könyve 6. fejezet

1. És megépítteték az Úrnak háza az Izrael fiainak Egyiptom földéből való kijövetele után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izrael felett való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zif hónapban, mely a második hónap.

2. És a ház, a melyet Salamon király az Úrnak építe, hatvan sing hosszú, húsz sing széles és harminc sing magas volt.

3. És egy tornác vala a ház temploma előtt, a melynek a hossza húsz sing volt, a háznak szélessége szerint; a szélessége pedig tíz sing volt a ház hosszában.

Királyok 1. könyve 7. fejezet

1. Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé az ő házát egészen.

2. Megépíté a Libanon erdő házát is, melynek hossza száz sing vala, szélessége ötven sing, magassága harminc sing; építé azt négy rend cédrusoszlopon és az oszlopokon cédrusgerendák valának.

3. És bepadlá cédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt.

Királyok 1. könyve 8. fejezet

1. Akkor összegyűjté Salamon az Izrael véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izrael fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.

2. És felgyűlének Salamon királyhoz az Izrael minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.

3. Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izrael vénei: felvevék a papok a ládát,

4. És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.

Királyok 1. könyve 9. fejezet

1. És lőn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és mindent a mit kívánt és a mit akart építeni Salamon:

2. Megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, a miként megjelent volt néki Gibeonban.

3. És monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, a mellyel könyörgöttél előttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.

Királyok 1. könyve 10. fejezet

1. A Sába királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse őt nehéz kérdésekkel.

2. És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekről, a melyek szívén voltak.

3. És Salamon megfelelt néki mindenre, semmi sem volt a király előtt elrejtve, a mire ne tudott volna néki felelni.

Királyok 1. könyve 11. fejezet

1. Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Fáraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,

2. Olyan népek közül, a kik felől azt mondotta volt az Úr az Izrael fiainak: Ne menjetek hozzájok, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.

3. És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét.

Királyok 1. könyve 12. fejezet

1. És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt.

2. Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Egyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Egyiptomban tartozkodék Jeroboám,

3. És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:

4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.

Királyok 1. könyve 13. fejezet

1. És íme Isten embere jöve fel Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.

2. És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: íme egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,

3. És ugyanazon napot csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: íme az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.

Királyok 1. könyve 14. fejezet

1. Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.

2. És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme ott van Ahija próféta, a ki nékem megmondotta volt, hogy királlyá leszek e népen.

3. És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ő majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.

Királyok 1. könyve 15. fejezet

1. Jeroboám királynak, a Nébát fiának tizennyolcadik esztendejében Abija lett a király Júdában.

2. És három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Maaka, az Abisálom leánya.

3. És járt az ő atyjának minden bűneiben, a melyeket ő előtte cselekedett, és nem volt az ő szíve olyan tökéletes az ő Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ő atyjának szíve.

4. De mindazáltal Dávidért adott néki az Úr az ő Istene szövétneket Jeruzsálemben: felmagasztalván az ő fiát ő utána és Jeruzsálemet megerősítvén;

5. Mert Dávid azt cselekedte, a mi kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, a melyeket parancsolt néki az ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát.

Királyok 1. könyve 16. fejezet

1. Lőn azonban az Úrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván:

2. Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izraelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izraelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel:

3. Íme én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát.

Királyok 1. könyve 17. fejezet

1. És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izrael Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.

2. És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:

3. Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.

4. És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.

Királyok 1. könyve 18. fejezet

1. És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére.

2. És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.

3. És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;

4. Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).

Királyok 1. könyve 19. fejezet

1. És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.

2. És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.

3. A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére.

Királyok 1. könyve 20. fejezet

1. És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminckét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.

2. És követeket küldött Akhábhoz, az Izrael királyához a városba;

3. És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.

4. És felele az Izrael királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.

Királyok 1. könyve 21. fejezet

1. És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.

2. És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.

3. És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.

Királyok 1. könyve 22. fejezet

1. És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izrael között.

2. De a harmadik esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izrael királyához,

3. Akkor monda az Izrael királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?

4. És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen?

Könyv: Károli Gáspár - Bírák könyve (Bír)

Bírák könyve

Összesen 21 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Bírák könyve (Bír)

Bírák könyve 1. fejezet