Ézsaiás könyve 56. fejezet

1. Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:

2. Bolond ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.

3. És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől!

Ézsaiás könyve 57. fejezet

1. Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz;

2. Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.

3. És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.

4. Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-e a bűn gyermekei, a hazugságnak magva?

Ézsaiás könyve 58. fejezet

1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.

2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.

3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod?

Ézsaiás könyve 59. fejezet

1. Íme, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;

2. Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.

3. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.

4. Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek.

Ézsaiás könyve 60. fejezet

1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.

2. Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadott fényességhez.

4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.

Ézsaiás könyve 61. fejezet

1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;

2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;

3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!

Ézsaiás könyve 62. fejezet

1. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.

2. És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.

3. És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.

4. Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.

Ézsaiás könyve 63. fejezet

1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.

2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?

3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így feccsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.

Ézsaiás könyve 64. fejezet

1. Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;

2. Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.

3. Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

Ézsaiás könyve 65. fejezet

1. Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett.

2. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;

3. A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,

4. Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,

5. Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.

Ézsaiás könyve 66. fejezet

1. Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?

2. Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi.

3. A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád!

Könyv: Károli Gáspár - Jób könyve (Jób)

Jób könyve

Összesen: 42 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár - Jób könyve (Jób)

Jób könyve 1. fejezet

1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.

2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.

3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.

Jób könyve 2. fejezet

1. Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.

2. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.

3. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő.

Jób könyve 3. fejezet

1. Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2. És szóla Jób, és monda:

3. Vesszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Jób könyve 4. fejezet

1. És felele a témáni Elifáz, és monda:

2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-e? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3. Íme sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5. Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6. Nem bizodalmad-e a te istenfélelmed, s nem reménységed-e utaidnak becsületessége?

Jób könyve 5. fejezet

1. Kiálts csak! Van-e, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Jób könyve 6. fejezet

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3. Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettenései ostromolnak engem.

5. Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör az ő abrakja mellett?

Jób könyve 7. fejezet

1. Nem rabszolga élete van-e az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-e, mint a béresnek napjai?

2. A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

3. Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

5. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Jób könyve 8. fejezet

1. Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2. Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3. Elforgatja-e Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-e az igazságot?

4. Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

5. De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

6. Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

Jób könyve 9. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3. Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

Jób könyve 10. fejezet

1. Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

2. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

3. Jó-e az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

4. Testi szemeid vannak-e néked, és úgy látsz-e te, a mint halandó lát?

5. Mint a halandónak napjai, olyanok-e a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

Jób könyve 11. fejezet

1. Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2. A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-e igaza?

3. Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4. Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6. És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

Jób könyve 12. fejezet

1. Felele erre Jób, és monda:

2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4. Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!

5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

Jób könyve 13. fejezet

1. Íme, mindezeket, látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2. A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elott kivánom védeni ügyemet.

4. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6. Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

Jób könyve 14. fejezet

1. Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3. Még az ilyen ellen is felnyitod-e szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-e engem?

4. Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5. Nincsenek-e meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Jób könyve 15. fejezet

1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2. Vajjon a bölcs felelhet-e ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?

3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

Jób könyve 16. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3. Vége lesz-e már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4. Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5. Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

Jób könyve 17. fejezet

1. Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

2. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?

3. Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

4. A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5. Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Jób könyve 18. fejezet

1. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.

3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4. Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-e a föld, és felszakasztatik-e a kőszikla helyéről?

5. Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

Jób könyve 19. fejezet

1. Felele pedig, Jób, és monda:

2. Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3. Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

4. Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

6. Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

Jób könyve 20. fejezet

1. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2. Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4. Tudod-e azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5. Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Jób könyve 21. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4. Avagy én embernek panaszolkodom-e? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Jób könyve 22. fejezet

1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2. Az Istennek használ-e az ember? Sőt önmagának használ az okos!

3. Gyönyörűségére van-e az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-e, hogy feddhetetlenül jársz?

4. A te isteni félelmedért fedd-e téged, és azért perel-e veled?

5. Avagy nem sok-e a te gonoszságod, és nem véghetetlen-e a te hamisságod?

6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

Jób könyve 23. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3. Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.

4. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.

5. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6. Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-e velem?

Jób könyve 24. fejezet

1. Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

2. A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3. Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4. Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5. Íme, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

Jób könyve 25. fejezet

1. Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

2. Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.

3. Van-e száma az ő sereginek és kire nem kél fel az ő világossága?

4. Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

5. Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.

6. Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.

Jób könyve 26. fejezet

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!

3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4. Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?

5. A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.

6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7. Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

Jób könyve 27. fejezet

1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2. Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3. Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4. Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

Jób könyve 28. fejezet

1. Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2. A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.

3. Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4. Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

5. Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tőz által;

6. Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

Jób könyve 29. fejezet

1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:

2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!

3. Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;

4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

5. Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;

6. Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.

Jób könyve 30. fejezet

1. Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3. Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4. A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5. Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Jób könyve 31. fejezet

1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. A vagy nem az istentelent illeti-e romlás, és nem a gonosztevőt-e veszedelem?

4. Avagy nem láthatta-e utaimat, és nem számlálhatta-e meg lépéseimet?

5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Jób könyve 32. fejezet

1. Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2. Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3. De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Jób könyve 33. fejezet

1. No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2. Íme, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

3. Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

4. Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

5. Ha tudsz, cáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

6. Íme, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Jób könyve 34. fejezet

1. És szóla Elihu, és monda:

2. Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3. Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4. Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5. Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6. Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!

Jób könyve 35. fejezet

1. Tovább is felele Elihu, és monda:

2. Azt gondolod-e igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3. Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4. Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5. Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6. Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

Jób könyve 36. fejezet

1. És folytatá Elihu, és monda:

2. Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

4. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

5. Íme, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

6. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Jób könyve 37. fejezet

1. Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3. Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4. Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre!

Jób könyve 38. fejezet

1. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2. Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3. Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Jób könyve 39. fejezet

1. Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e;

2. Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3. Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4. Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-e a szarvasok fajzását?

5. Megszámláltad-e a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-e az ellésök idejét?

Jób könyve 40. fejezet

1. Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

2. Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3. Avagy semmivé teheted-e te az én igazságomat; kárhoztathatsz-e te engem azért, hogy te igaz légy?

4. És van-e ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-e, mint ő?

5. Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

Jób könyve 41. fejezet

1. Kihúzhatod-e a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

2. Húzhatsz-e gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-e?

3. Vajjon járul-e elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-e hozzád sima beszédekkel?

4. Vajjon frigyet köt-e veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

5. Játszhatol-e vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-e?

6. Alkudozhatnak-e felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-e azt?

Jób könyve 42. fejezet

1. Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

2. Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

3. Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

4. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

5. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.

Könyv: Károli Gáspár Krónikák 2. könyve.

Krónika második könyve

Összesen: 36 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár Krónikák 2. könyve.

Krónikák 2. könyve 1. fejezet

1. Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.

2. És szóla Salamon az egész Izrael népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és az egész Izrael minden előljáróinak és a családfőknek,

3. Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;

4. De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.

Krónikák 2. könyve 2. fejezet

1. Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.

2. És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelőt azokhoz.

3. És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal, Dáviddal cselekedtél, a kinek küldöttél cédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék;

4. Úgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölő szerekkel jó illatot gerjesszek, hogy folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s minden reggel és este égőáldozatot áldozzak szombatnapokon, és új holdnak napjain, és az Úrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izraelitáknak.

Krónikák 2. könyve 3. fejezet

1. Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.

2. Elkezdé pedig az építést a második hónap második napján, királyságának negyedik esztendejében.

3. És ilyen alapot vetett Salamon az Isten házának építésénél: hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing.

Krónikák 2. könyve 4. fejezet

1. Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.

2. Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing vala, köröskörül kerek, és öt sing magas, és harminc sing zsinór érte be a kerületit.

3. Az alatt ökör alakok valának köröskörül, tíz lévén egy singnyire, a melyek kört alkotának a tenger körül; az ökör alakok két renddel valának öntve ugyanazon öntésből.

Krónikák 2. könyve 5. fejezet

1. És elvégezteték az egész mű, a melyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az ő atyjától, Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.

2. Akkor Salamon összegyujté az Izrael véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izrael háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, a mely a Sion.

Krónikák 2. könyve 6. fejezet

1. Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.

2. Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál.

3. Azután megfordult a király, és megáldá Izrael egész gyülekezetét; és Izrael egész gyülekezete felállott.

4. És monda: Áldott az Úr, Izrael Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván:

5. Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Egyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izrael minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izraelnek vezére lenne.

Krónikák 2. könyve 7. fejezet

1. És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,

2. Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.

3. És az Izrael fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arccal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való!

Krónikák 2. könyve 8. fejezet

1. Lőn pedig húsz esztendő mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

2. Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izrael fiait telepíté oda.

3. Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

4. És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

5. Annakfelette mind a felső, mind az alsó Bethoront megépíté s megerősített városokká tette kőfalakkal, kapukkal és zárokkal.

6. És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az ő egész birodalmának földén.

Krónikák 2. könyve 9. fejezet

1. A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fűszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekről, a melyek szívén voltak.

2. És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elől elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki.

Krónikák 2. könyve 10. fejezet

1. Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt vala az egész Izrael, hogy őt királlyá választanák.

2. Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Egyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Egyiptomból.

3. És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izrael, és szólának Roboámnak, mondván:

4. A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.

Krónikák 2. könyve 11. fejezet

1. Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjté a Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izrael ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.

2. Szóla pedig az Semájának, az Isten emberének, mondván:

3. Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izraelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:

4. Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog.

Krónikák 2. könyve 12. fejezet

1. Lőn pedig, mikor Roboám az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izrael.

2. Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az Egyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkézének).

3. Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, a mely vele Egyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;

4. És elfoglalá Júdának erős városait, azután méne Jeruzsálem alá.

Krónikák 2. könyve 13. fejezet

1. Jeroboám királynak tizennyolcadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.

2. Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Mikája vala, a ki a Gibeából való Uriel leánya. És Abija és Jeroboám között háború vala.

3. Azért felkészüle Abija a háborúra négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel.

Krónikák 2. könyve 14. fejezet

1. Elaluvék pedig Abija az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid városában, s uralkodék helyette az ő fia, Asa, a kinek idejében tíz esztendeig volt békesség a földön.

2. És Asa mindazt cselekedé, a mi jó és igaz vala az Úr előtt, az ő Istene előtt;

3. Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté, és az Aserákat kivágatá;

4. És megparancsolá Júdának, hogy az Urat, az ő atyáik Istenét keressék, és cselekedjék az Isten törvényét és parancsolatját.

5. Kipusztítá Júda minden városaiból a magaslatokat és a nap-oszlopokat, és az ország csendes lőn alatta.

Krónikák 2. könyve 15. fejezet

1. És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:

2. A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is ő vele lesztek; ha őt keresenditek, megtaláljátok; de ha őt elhagyándjátok, ő is elhágy titeket.

3. Sok ideje, hogy Izrael az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.

4. Ha megtért volna az ő nyomorúságában az Úrhoz, Izrael Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik őt keresik.

Krónikák 2. könyve 16. fejezet

1. Asa király uralkodásának harminchatodik esztendejében feljöve Baása, az Izrael királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.

2. De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:

3. Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelőtt.

Krónikák 2. könyve 17. fejezet

1. Uralkodék pedig ő helyette az ő fia, Jósafát, és megerősíté magát Izrael ellen.

2. És sereget helyezett Júda minden erős városaiba, és őrségeket helyezett Júda országába és Efraim városaiba, a melyeket az ő atyja, Asa meghódított vala.

3. És az Úr Jósafáttal vala, mivel az ő atyjának Dávidnak előbbi útain jára, és nem kére segítséget a bálványoktól,

4. Hanem az ő atyjának Istenét kereste, és az ő parancsolatiban járt vala, és nem Izraelnek cselekedetei szerint.

Krónikák 2. könyve 18. fejezet

1. Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal.

2. Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.

3. Mert ezt mondá Akháb, az Izrael királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-e velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harcban.

Krónikák 2. könyve 19. fejezet

1. Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az ő házához Jeruzsálembe békével.

2. És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-e segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened.

3. Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földről kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat.

Krónikák 2. könyve 20. fejezet

1. És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.

2. Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.

3. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.

Krónikák 2. könyve 21. fejezet

1. És meghala Jósafát az ő atyáival egyetemben, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ő fia, Jórám.

2. És az ő testvérei, a Jósafát fiai ezek valának: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izrael királyának fiai voltak.

3. És adott nékik az ő atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerősített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel ő vala elsőszülötte.

Krónikák 2. könyve 22. fejezet

1. És királlyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az ő legkisebb fiát Akháziát; mert az idősebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.

2. Akházia negyvenkét esztendős volt, mikor királlyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala.

3. Ő is az Akháb házának útjain jára; mert az ő anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre.

Krónikák 2. könyve 23. fejezet

1. A hetedik esztendőben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;

2. A kik Júda országát körüljárván, összegyűjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izrael családfőit, és jövének Jeruzsálembe.

3. Szövetséget tőn pedig mind az egész gyülekezet a királlyal az Isten házában, minekutána Jójada ekképen szólott nékik: Íme a király fia fog uralkodni, a mint az Úr szólott volt a Dávid fiairól;

4. Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, a kik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a Léviták közül, ajtónálló legyen;

5. Harmadrész a király házánál, és harmadrész a főkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban;

6. Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok és a kik szolgálnak a Léviták közül, csak ők menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatjához.

Krónikák 2. könyve 24. fejezet

1. Hét esztendős vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ő anyjának neve Sibia vala, Beersebából.

2. És cselekedék Joás az Úr előtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.

3. Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.

4. Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.

5. És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izrael népétől fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendőnként kijavíttassék.

Krónikák 2. könyve 25. fejezet

1. Huszonöt esztendős korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálemből való.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt; de nem tiszta szívből.

3. Lőn pedig azután, hogy országában megerősödék, megölé az ő szolgáit, a kik a királyt, az ő atyját megölték vala.

4. De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg.

Krónikák 2. könyve 26. fejezet

1. Akkor előhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendős vala), királlyá tevék őt az ő atyja Amásia helyett.

2. Ő építé meg Elótot, és csatolta ismét Júdához, minekutána Amásia király meghalt az ő atyáival egybe.

3. Tizenhat esztendős korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálemből való.

Krónikák 2. könyve 27. fejezet

1. Huszonöt esztendős vala Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jérusa vala, a Sádók leánya.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, a mint az ő atyja, Uzziás is cselekedett vala, csakhogy nem méne az Úr templomába; a nép azonban tovább is vétkezék.

3. Ő építé meg az Úr házának felső kapuját; a vár kőfalán is sokat építe.

4. Annakfelette a Júda hegyes földén városokat építe, és a ligetekben palotákat és tornyokat építe.

Krónikák 2. könyve 28. fejezet

1. Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid, az ő atyja;

2. Hanem az Izrael királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére.

3. Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izrael fiai előtt kiűzött volt.

Krónikák 2. könyve 29. fejezet

1. Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilenc esztendeig Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Abija, a Zakariás leánya.

2. És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mind a szerint, a mint Dávid, az ő atyja is cselekedett vala.

3. És az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.

4. És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utcában;

5. És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták!

Krónikák 2. könyve 30. fejezet

1. És külde Ezékiás az egész Izraelhez és Júdához, sőt Efraimnak és Manassének is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izrael Istenének.

2. És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.

3. Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellő számban, s a nép sem gyűlt vala össze Jeruzsálemben.

Krónikák 2. könyve 31. fejezet

1. A mint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izrael, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izrael fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba.

2. És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az ő szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égőáldozatokra és a hálaadó-áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.

Krónikák 2. könyve 32. fejezet

1. Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.

2. Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:

3. Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki;

4. Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!

Krónikák 2. könyve 33. fejezet

1. Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött vala.

3. Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.

Krónikák 2. könyve 34. fejezet

1. Nyolc esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harmincegy esztendeig Jeruzsálemben.

2. És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;

3. Mert az ő királyságának nyolcadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.

Krónikák 2. könyve 35. fejezet

1. És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.

2. És állítá a papokat az őrállásukra, és buzdítá őket az Úr házának szolgálatára.

3. És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izraelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az ő népének az Izraelnek.

Krónikák 2. könyve 36. fejezet

1. És előhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királlyá tette őt atyja helyett Jeruzsálemben.

2. Huszonhárom esztendős vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.

3. És letevé őt Egyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.

4. És Egyiptom királya Eliákimot, az ő testvérét tette királlyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az ő testvérét fogá és elvivé Nékó Egyiptomba.

Könyv: Károli Gáspár Krónikák 1. könyve.

Krónika első könyve

Összesen: 29 fejezet.

_________________________________________________________

Könyv: Károli Gáspár Krónikák 1. könyve.

Krónikák 1. könyve 1. fejezet

1. Ádám, Séth, Énós.

2. Kénán, Mahalálél, Járed.

3. Énókh, Methuséláh, Lámekh.

4. Noé, Sém, Khám és Jáfet.

5. Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.

Krónikák 1. könyve 2. fejezet

1. Ezek az Izrael fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakhár és Zebulon;

2. Dán, József, Benjámin, Nafthali, Gád és Áser.

3. Júdának fiai: Hér, Ónán és Séla; e három születék néki a Kanaánita Súahnak leányától. De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.

4. Thámár pedig, az ő menye szülé néki Pérecet és Zerákhot. Júdának fiai mindnyájan öten valának.

Krónikák 1. könyve 3. fejezet

1. Ezek a Dávid fiai, a kik Hebronban születének néki: elsőszülötte vala Amnon, a Jezréelből való Ahinoámtól; második vala Dániel, a Kármelből való Abigailtól.

2. Harmadik Absolon, a ki Maakának, a Gessurbeli Talmai király leányának volt a fia; negyedik Adónia, Haggittól való.

3. Ötödik Sefátia, Abitáltól való; hatodik Jitreám, az ő feleségétől, Eglától való.

4. E hat fia születék néki Hebronban, a hol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodék.

Krónikák 1. könyve 4. fejezet

1. Júda fiai ezek: Pérec, Khecrón, Kármi, Húr és Sobál.

2. Reája pedig, a Sobál fia nemzé Jáhátot; Jáhát nemzé Ahumáit és Lahádot; ezek a Sorateusok háznépei.

3. Ezek Etám atyjától valók: Jezréel, Jisma, Jidbás; és az ő hugoknak neve Haslelponi.

4. Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsőszülöttének, Húrnak fiai, a ki Bethlehem atyja vala.

5. Ashúrnak pedig, a Tékoa atyjának volt két felesége, Heléa és Naára.

Krónikák 1. könyve 5. fejezet

1. Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai (mert ő volt az elsőszülött; mikor pedig megfertőztette az ő atyjának ágyasházát, az ő elsőszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izrael fia vala, mindazáltal nem úgy, hogy ők neveztessenek származás szerint elsőszülötteknek,

2. Mert Júda tekintélyesebb vala az ő testvérei között, és ő belőle való volt a fejedelem, hanem az elsőszülöttségnek haszna lőn Józsefé):

3. Ezek Rúbennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Khecrón és Kármi.

Krónikák 1. könyve 6. fejezet

1. Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.

2. Kéhát fiai pedig: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel.

3. Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Miriám; Áron fiai pedig: Nádáb, Abihu, Eleázár és Ithamár.

4. Eleázár nemzé Fineást, Fineás nemzé Abisuát;

5. Abisua pedig nemzé Bukkit, Bukki nemzé Uzzit;

6. Uzzi nemzé Zeráhiát, Zeráhia nemzé Mérajótot;

7. Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot;

8. Ahitúb nemzé Sádókot; Sádók nemzé Ahimáhást;

9. Ahimáhás nemzé Azáriát, Azária nemzé Jóhanánt;

10. Jóhanán nemzé Azáriát, ez volt a pap abban a házban, a melyet Salamon Jeruzsálemben épített vala.

Krónikák 1. könyve 7. fejezet

1. Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen.

2. Thóla fiai pedig: Uzzi, Réfája, Jériel, Jakhmai, Jibsám és Sámuel, kik fejedelmek valának az ő atyjaiknak családjaiban. A Thóla fiai erős hadakozók voltak nemzetségökben, kiknek száma Dávid király idejében huszonkétezerhatszáz vala.

3. Uzzi fiai: Izráhja; és az Izráhja fiai: Mikáel, Obádia, Joel, Issia, öten, a kik mind főemberek valának.

4. És közöttük nemzetségeik és családjaik szerint harminchatezer hadakozó férfi volt, mert sok feleségök volt és sok fiuk is.

Krónikák 1. könyve 8. fejezet

1. Benjámin pedig nemzé Belát, az ő elsőszülöttét, másodikat Asbélt, harmadikat Akhráhot,

2. Negyediket Nóhát, és Ráját ötödiket.

3. (Belának fiai voltak: Adár, Géra és Abihúd,

4. Abisua, Naamán, Ahóah.)

5. Gérát, Sefufánt és Hurámot.

6. Ezek az Ehud fiai: (Ezek voltak főemberek a Géba városában lakó nemzetség között, kiket fogságba vittek Manahátba.

7. Nevezetesen Naamánt és Ahiját és Gérát vitték fogságba): nemzé pedig Uzzát és Akhihúdot.

Krónikák 1. könyve 9. fejezet

1. Az egész Izrael megszámláltatván nemzetségeik szerint, beirattak az Izrael és Júda királyainak könyvébe, a kik gonoszságukért Babilóniába vitetének.

2. A legelső lakosok az ő jószágaikon s városaikban, ezek: Izraeliták, papok, Léviták és Nétineusok.

3. Mert Jeruzsálemben laktak a Júda fiai közül s Benjámin fiai közül, Efraim és Manasse fiai közül valók:

4. Utái, Ammihud fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, a Pérec fiai közül való, ki Júda fia vala.

Krónikák 1. könyve 10. fejezet

1. A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izraellel, és megfutamodék Izrael népe a Filiszteusok előtt, és néhányan a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.

2. Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az ő fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.

3. És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték őt.

4. És monda Saul az ő fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljőnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet.

Krónikák 1. könyve 11. fejezet

1. És gyűlének az Izraeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;

2. Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki az Izraelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izraelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izraelen.

3. Elmenének azért mindnyájan az Izrael vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tőn Dávid velök Hebronban az Úr előtt; és királlyá kenték Dávidot Izrael felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.

Krónikák 1. könyve 12. fejezet

1. Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hősöknek a harcban segítői voltak.

2. Ívesek, akik mind jobb-, mind balkézre kővel hajítanak és nyíllal lőnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből.

3. Előljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,

4. És a Gibeonbeli Ismája, a harminc közül való hős, a kiknek előljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,

5. Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,

6. Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetéből való Jásobéám.

Krónikák 1. könyve 13. fejezet

1. Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.

2. És monda Dávid Izrael egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izrael minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.

3. Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.

Krónikák 1. könyve 14. fejezet

1. Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: cédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.

2. És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izrael felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izraelért.

3. Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat.

4. És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,

5. Ibhár, Elisua és Elpélet,

6. Nógah, Néfeg és Jáfia,

7. Elisáma, Beheljada és Elifélet.

Krónikák 1. könyve 15. fejezet

1. Csináltata pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.

2. Akkor monda Dávid: Nem szabad másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr őket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.

3. Összegyűjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izrael népét, hogy az Úr ládáját az ő helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.

Krónikák 1. könyve 16. fejezet

1. Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

2. És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3. És osztogata minden Izraelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

Krónikák 1. könyve 17. fejezet

1. Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én cédrusfából csinálta házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.

2. Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.

3. Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:

4. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;

5. Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izrael fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.

Krónikák 1. könyve 18. fejezet

1. Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá őket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezéből.

2. A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek.

3. Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.

4. Dávid pedig nyere ő tőle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.

Krónikák 1. könyve 19. fejezet

1. Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette.

2. És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, a kik vigasztalnák őt az atyjának halála miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák.

3. Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-e, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat?

Krónikák 1. könyve 20. fejezet

1. És lőn az esztendőnek fordulásával, mikor a királyok harcba menni szoktak, elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén megszállá Rabbát, (Dávid pedig Jeruzsálemben marada) és elfoglalá Joáb Rabbát és elrontá azt.

2. És elvevé Dávid az ő királyuknak fejéről a koronát, mely egy tálentom arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának. És Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el.

Krónikák 1. könyve 21. fejezet

1. Támada pedig a Sátán Izrael ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izraelt.

2. Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izraelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.

3. Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-e azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram?

Krónikák 1. könyve 22. fejezet

1. Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égőáldozatnak oltára Izrael számára.

2. Megparancsolá azért Dávid, hogy gyűjtsék össze az Izrael földén való jövevényeket, a kiket kővágókká tőn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.

3. Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bőségesen minden mérték nélkül.

4. Számtalan cédrusfát is; mert a Sídon és Tírus városbeliek cédrusfákat bőségesen szállítanak Dávidnak.

Krónikák 1. könyve 23. fejezet

1. Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királlyá tevé az ő fiát, Salamont Izrael felett.

2. És összegyűjté Izrael összes fejedelmeit, a papokat és a Lévitákat is.

3. És megszámláltatának a Léviták, harminc esztendőstől fogva, és a kik annál idősebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincnyolcezer volt.

4. Ezek közül huszonnégyezeren az Úr háza teendőinek gondviselői valának, és hatezeren tiszttartók és birák.

Krónikák 1. könyve 24. fejezet

1. Az Áron fiainak is voltak rendjeik. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Itamár.

2. Nádáb és Abihú még atyjuk előtt meghaltak és fiaik nem valának, azért Eleázár és Itamár viselék a papságot.

3. És elosztá őket Dávid és Sádók, ki az Eleázár fiai közül vala, és Ahimélek, ki az Itamár fiai közül vala, az ő tisztök szerint a szolgálatra.

4. Eleázár fiai között pedig több főember találtaték, mint az Itamár fiai között, mikor eloszták őket.

Krónikák 1. könyve 25. fejezet

1. Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal. Azok száma, a kik e szolgálatra rendeltettek, az ő szolgálatuk szerint:

2. Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla, az Asáf fiai Asáf mellett, a ki a király mellett prófétál vala.

3. A Jédutun fiai közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia és Simei, hatan citerával az ő atyjok Jédutun mellett, a ki az Úr tiszteletére és dícséretére prófétál vala.

Krónikák 1. könyve 26. fejezet

1. Az ajtónállók rendje ez: A Kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, a ki az Asáf fiai közül való volt.

2. A Meselémiás fiai közül elsőszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,

3. Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.

4. Obed-Edom fiai közül: Semája elsőszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,

5. Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolcadik, mert az Isten megáldotta vala őt.