Mózes II. könyve 9. fejezet

1. És monda az Úr Mózesnek: Menj a Fáraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:

2. Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket:

3. Íme az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.

4. De különbséget tesz az Úr az Izrael barmai között és Egyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izrael fiaié, egy sem vész el.

Mózes II. könyve 10. fejezet

1. És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.

2. És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

3. És beméne Mózes és Áron a Fáraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem?

Mózes II. könyve 11. fejezet

1. Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Fáraóra és Egyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestől elbocsát, űzve hajt el titeket innen.

2. Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az ő férfitársától, az asszony pedig az ő asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.

3. Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Egyiptombeliek előtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Egyiptom földén a Fáraó szolgái előtt és a nép előtt.

Mózes II. könyve 12. fejezet

1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén, mondván:

2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.

3. Szóljatok Izrael egész gyűlekezetének, mondván: E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

Mózes II. könyve 13. fejezet

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2. Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izrael fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.

3. És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.

4. Ma mentek ki az Abib hónapban.

Mózes II. könyve 14. fejezet

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2. Szólj az Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahiróth előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.

3. Majd azt gondolja a Fáraó az Izrael fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.

4. Én pedig megkeményítem a Fáraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Fáraó által és minden ő serege által és megtudják az Egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr.

Mózes II. könyve 15. fejezet

1. Akkor éneklé Mózes és az Izrael fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

2. Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.

3. Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova.

4. A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe.

Mózes II. könyve 16. fejezet

1. És elindulának Élimből és érkezék Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Egyiptom földéről való kijövetelök után.

2. És zúgolódék Izrael fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.

3. S mondának nékik Izrael fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Egyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.

Mózes II. könyve 17. fejezet

1. És elindula Izrael fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.

2. Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?

3. És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból?

Mózes II. könyve 18. fejezet

1. És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izraellel az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izraelt Egyiptomból.

2. És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta őt -

3. És az ő két fiát is, a kik közűl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;

4. A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Fáraó fegyverétől.