Jób könyve 3. fejezet

1. Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2. És szóla Jób, és monda:

3. Vesszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Jób könyve 4. fejezet

1. És felele a témáni Elifáz, és monda:

2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-e? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3. Íme sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5. Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6. Nem bizodalmad-e a te istenfélelmed, s nem reménységed-e utaidnak becsületessége?

Jób könyve 5. fejezet

1. Kiálts csak! Van-e, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Jób könyve 6. fejezet

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3. Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettenései ostromolnak engem.

5. Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör az ő abrakja mellett?

Jób könyve 7. fejezet

1. Nem rabszolga élete van-e az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-e, mint a béresnek napjai?

2. A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

3. Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

5. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.

Jób könyve 8. fejezet

1. Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2. Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3. Elforgatja-e Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-e az igazságot?

4. Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

5. De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

6. Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

Jób könyve 9. fejezet

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3. Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

Jób könyve 10. fejezet

1. Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.

2. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

3. Jó-e az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

4. Testi szemeid vannak-e néked, és úgy látsz-e te, a mint halandó lát?

5. Mint a halandónak napjai, olyanok-e a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

Jób könyve 11. fejezet

1. Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2. A sok beszédre ne legyen-e felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-e igaza?

3. Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4. Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6. És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

Jób könyve 12. fejezet

1. Felele erre Jób, és monda:

2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4. Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikacagják az igazat, az ártatlant!

5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.